24.rész ~Megbántás~

- Na most fejezd be, mert kidoblak az utcára! - néztem mélyen szemeibe.
- Nocsak, nocsak.. Itt tartasz? - mosolygása ravaszan mutatkozott meg arcán.
- Miért, mit gondoltál? - húztam fel szemöldököm.
- Hát.. Szerintem jó kis esténk lesz. - fogta meg ingem alját, s felfelé kezdte húzni.
- Perszeee! Te alszol a vendégszobában, én pedig itt. - fogtam meg cselekvő kezeit.
- Ilyen nagyban gondolkodsz? Tudod te, hogy én nem fogok a vendégszobában, egyedül - nyomta meg az utóbb elhangzott szót - aludni.
- Csak nem félsz? Rémálmodban bepisilsz vagy netán az ágy alá bújsz?! - mondtam gúnyos hangon, amolyan "együtt érzően".
- Vigyázz kis csaj! Ha így folytatod, nagyon megfogod járni, ha így jár az a kicsike szád! - csapott hátsómra egy nagyot, majd belemarkolt fenekembe. Éreztem, hogy csíp a csapás, a markolás meg felettébb csak fájt.
- Állj már le, basszus! - pattantam fel róla idegesen.
Ez minden határon túlment. Ha nem szólok mit csinál? Letépi rólam a ruhát? Ezekkel a gondolatokkal kerestem a pizsamámat. Előszedtem szekrényemből, majd azzal együtt mentem az ágyhoz.
Justin egész végig nem szólt semmit, csak nézett. Miért kell nekem mindig veszekedni vele? Utálok veszekedni. Még ha nem is annyira ismerem. Tud jó fej lenni, meg perverz. Az első lehetne állandó!
Justin fölé hajoltam, erre csak oldalasan mosolygott. Gondolom most azt hiszi rávetem magam. Áthajoltam rajta. Túloldalán egyik kezemen támaszkodtam meg, amiben a pizsamámat fogtam. Elemeltem feje mellől a kedvenc párnácskámat. Eközben tetteimet nézte. Ellöktem magam az ágytól, felegyenesedtem, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Találd fel magad éjjelre! Jó éjt! - vetettem oda flegmán.
Pont kiértem, magam után becsuktam az ajtót. Amikor már csak icipici rés maradt a csukásig nevemet kezdte volna mondani.
- Je... - ennyit hallottam.
Végigmentem a folyosón, fordultam egyet jobbra. Ezzel a fürdőszobába léptem. Milyen rég fürödtem itt. Ezért is most jól jött, hogy eljöttem a szobámból. Mindig oda fészkelem be magam. Megengedtem a kádban a vizet. Nyomtam egy csomó sampont bele. Hogy jó habos legyen. Ledobtam magamról ruháimat, s a szennyesbe raktam azokat. Hajammal valami kontyféleséget csináltam. Beszálltam a meleg, inkább forró vízbe. Ettől a hideg átjárta minden porcikámat. Annyira jól esett. A gondolatok cikáztak fejemben.
Először is megint Justin. Olyan furán viselkedik néha. Nem tudom hova tenni. Viszont bírom a közelségét, mert olyan jó fej is tud lenni. Szeretem az ördögi mosolyát, ami nem fog eltűnni neki, soha.
Austin pedig.. Nem tudom. Hol lehet? A cuccai itt maradtak. Fel nem hívott. És nem is tudom a menekülésnél merre ment. Uhh, nagyon aggódok érte. Mi van, ha... Á, tuti nem kapták el őket a rendőrök. De mi van, ha mégis?!
Most pedig jött egy kis gondolat Ashleyről is. Vele mi lehet? Nem hív, nem keres. Halvány lila gőzöm sincs. Mindegy, majd holnap beszélek vele.
Negyedórába telt az egész fürdés. Kiszálltam, megtörölköztem. Belebújtam pizsimbe, ami egy fekete francia bugyit és egy kockás inget tartalmaz. Imádom ezeket az ingeket. Olyan selymes anyaguk van. Van belőle egy pár. Most a piros-feketét választottam ki. Ezután leengedtem a vizet a kádból, lekapcsoltam a lámpát, s behajtottam a fürdőszoba ajtaját. Két lépést tettem a szembelévő ajtóhoz. Átléptem a küszöböt. A kapcsolót kerestem, amit sikeresen meg is találtam. Feloltottam a lámpát, ami fényt adott a szobára. Lassan lépkedtem beljebb a szobába. Középen egy nagy franciaágy, szépen megvetve. Két oldalán kisebb éjjeliszekrény fiókokkal. Az ággyal szemben a falon egy plazma tévé díszelgett. Azalatt egy nagyobb fiókos szekrény. Emellett meg egy még nagyobb szekrény, amibe rendesen pakolni lehet.
Ez a helyiség pontosan anyáé és apáé. Ma itt fogom tölteni az éjszakát. Megálltam a szoba közepén, s beszippantottam azt a jellegzetes illatot, amit anya szokott légfrissítőt behelyezni, magától félóránként fúj egyet. Imádom. Körülnéztem, majdnem mindenhol képek voltak, amiken a családom néz vissza rám. Meg persze én, amikor kicsi voltam. Odaléptem az egyik falhoz, amin több kép volt felakasztva, mindenféle. Ilyen is, olyan is. Egy képnél öt percre elmerengtem, mindegyik kis emléket őriz. Ezekre visszaemlékezni, könnyek nélkül nem lehet.

~ Justin szemszöge ~

Mi ütött belém? Olyan hülye vagyok. Annyira elvoltunk Jessicával. Hancúroztam is vele egy kicsit. Élvezte, míg nem ész nélkül csaptam rá fenekére, aztán belemarkoltam egyet. Amikor ott pihent a kezem formás hátsóján, késztetést éreztem e cselekedetemre.
- Állj már le, basszus! - idegesen pattant fel rólam.
Nem szóltam semmit, hisz ki tudja nem idegesítettem volna-e fel. Így magamban átkoztam magam. Mérgesen keresett valami ruhát a szekrényében, majd felém jött. Odahajolt. Azt hittem velem akart valamit csinálni, de ehelyett csak a párnáját vette el fejem mellől. Nagyon rossz volt így látni. Nem akartam megbántani. Felemelkedett, s kifelé vette az irányt. Útközben még hozzám szólt, felém se nézve.
- Találd fel magad éjjelre! Jó éjt! - mondta flegmán.
Gyorsan feltépte az ajtót, maga után ugyanilyen gyorsasággal csukta is be.
- Je.... -
Épp mondtam volna a nevét, szóltam volna neki, hogy várjon, de becsukta az ajtót. Felültem az ágy szélére. Két könyökömmel rátámaszkodtam lábaimra. Tenyerembe temetve arcomat szitkozódtam.
- Mekkora faszkalap vagyok. Az ilyenekre ott van Sidney. Miért pont vele csinálom ezt, miért nála jön ki ez az énem? - beszéltem magamnak - Lekezelte a sebemet, nem hagyott ott, sőt még aggódott vagy még aggódik. Bár ezek után nem hinném. Erre én meg tönkreteszek egy jó pillanatot.  - gondoltam magamban.
Ekkor megszólalt a telefonom. Előkaptam zsebemből. Üzenetem jött, egy előbb említett személytől. Amikor feloldottam, egyből kidobta a képét, mint bárkinek, aki üzenetet küld, vagy hív.

Feladó: Sidney 
Szia bébi! <3 Hol vagy? Voltam nálad az előbb, és nem voltál otthon. Hiányzol és veled akartam tölteni az estét.. gondolom érted ;) 

Nem tétlenkedtem, visszaírtam. Csak mostanában ilyen? Amióta más suliba járok, azóta lett ilyen. Mondjuk én is hozzájárok, de attól nem kell ilyen rámenősnek lennie.

Címzett: Sidney 
Szia! Haveromnál. De miért is voltál hajnali fél négykor nálam? Tegnap voltunk együtt, csak nem elvonási tüneteid vannak?;) 

Feladó: Sidney
Mert nem tudok mit csinálni. Veled legalább jól érzem magam. :) Hááát.. lehet.:$ De jó lett volna beszélgetni is. :( 

Nem tudom, hogy ez sajnáltatás akar lenni, de nehogy azt higgye, most hozzá fogok rohanni.

Címzett: Sidney 
Majd beszélünk. Ma lehet átugrok hozzád, de még nem biztos! Én tudom mit csinálj szívi, aludj! :) Most én is ezt teszem, jó éjt! :) 

Feladó: Sidney
Jó, azért picit várlak! Rendben kicsim, alszok! Aludj jól, puszi.<3 

Ez nem volt túlzás? Mindegy, ez most nem érdekelt. Meg kell keresnem Jessicát. Felálltam, kimentem. Egy folyosón találtam magam. Azon folyosó végén fény szűrődött ki az egyik szobából. Egyenesen vettem az irányt, majd megálltam, s leskelődni kezdtem. Jessicát láttam a fal előtt állni. Amiken képek voltak, azokat nézte. Láttam, hogy megsimítja az egyik családi képet, amin voltak vagy tízen, s könnycseppek folynak végig arcán. Aztán kicsit meginogtam. Így pont az ajtóban álltam. Egyből felém kapta fejét. Azzal vissza is kapta, gyorsan az ablakhoz ment. Nekem háttal volt. Láttam, hogy arca tele van sós könnycseppekkel.
Lassan mentem be a szobába. Odaléptem háta mögé, finoman átkaroltam derekánál. Hozzábújtam. Eltűrtem a haját arcából, és adtam egy hosszú puszit az arcára. Láttam, hogy lehunyta szemeit. Tehát nem ellenkezik.

- Sajnálom! Nem akartalak megbántani, csak nem tudtam, hogy mit csinálok.. - tettem fejem vállára.
Felém pillantott, felnevetett.
- Justin! Tudni kell magadon uralkodni. - nézte a csillagos eget.
- Jessica, én tényleg.. - folytattam volna, ha nem ingok meg újra. Ekkor el is engedtem a lány derekát. Ő gyorsan felém fordult. Kétségbeesetten figyelt engem.
- Mi van? Baj van? - tette fel a kérdéseket.
Azt hiszem az eszméletem kicsit kezd elmenni. Kezeimet sebemhez kaptam. Jessi gyors megfogott, leültetett az ágyra.
- Szép lassan dőlj hátra, kérlek! - utasított.
Eközben kezét hátamon éreztem. Másik a vállamon pihent. Felhajtotta a pólómat. Megnézte sebemet.
- Ajajj! - kapkodott.
- Mi van? - érdeklődtem.
- Átvérzett a kötés. - válaszolt. - Mindjárt jövök, egy dobozzal. - tette fel mutatóujját.

Míg kiment szemeimet lehunytam. Most nem tudtam semmire se gondolni, se koncentrálni. Minden üres volt. Ez valamit jelent? Köze van a sebemhez?
A következő pillanatban a lány kezében egy dobozzal, úgy ahogy azt említette, s egy nagy pohár narancslével jött vissza. Amikor leült mellém az ágyra, észrevettem a doboz tetején egy tálat, amibe víz van engedve. Az innit letette az éjjeliszekrényre, a dobozt meg félrerakta.
Odahajolt sebemhez. Levette a kötést, majd ugyanazt végigcsinálta, amit elsőnek. Jól esett, ahogy lemosta vért. Elpakolt mindent, visszavitte. Amikor megint bejött, akkor kezében egy kis törölköző volt. Én ugyanúgy feküdtem. Visszaült mellém, feljebb mászott, egyik kezét mellkasomra helyezte, másikkal pedig a vizes anyagot tette fejemre, illetve homlokomra.
- Csak hogy jobban legyél! - mosolygott.
- Köszönöm. - húztam magamhoz közel, ezzel rajtam feküdt féltesttel. Majd belepusziltam nyakába.
- Jobban vagy már? - fordult le rólam, de még egy kicsit rajtam volt. Felnézett szemeimbe.
- Igen, neked köszönhetően. - mosolyogtam rá.
- Akkor gondolom feltudsz ülni. - ült fel ő.
Én is felültem, mivel már nem fájt a sebem. Elemelte a poharat a szekrényről, és kezembe nyújtotta. Megittam a pohár fenekéig. Ami jól esett. Letette helyettem azt, mivel én nem értem el a komódot.
Közben körülnéztem a helyiségben. A falon a szemem megakadt egy fényképen. Hirtelen felpattantam.
- Héj! Csak óvatosan. - szólt rám Jessa.
Én csak mosolyogtam. Egyből hogy törődik velem.
Odaléptem a kép elé, szemeimmel szuggerálni kezdtem. Láttam, hogy a lány mellém áll. Egy kis kori fényképet néztem Jessáról. Nagyon aranyosan be volt fonva neki egy oldalra a haja, és fülig ért a szája.
- De aranyos voltál! - böktem a kép felé mosolyogva.
- Csak voltam. - röhögött.
- Igen, csak voltál. - néztem rá - Most édes vagy. - húztam közel magamhoz.
Kezeit nyakamon összekulcsolta, én derekánál húztam magamhoz. Csak néztük hosszú percekig egymást.
- Justin.. - szólalt meg.

Köszönöm szépen a jó kívánságokat tegnapra! Aranyosak vagytok! :) <3
És köszönöm a véleményeket is. Nagyon kíváncsi voltam már. Ha lehet, most is kérhetnék?! Nekem sokat jelent, mert akkor tudom, hogy hogy állok a bloggal, mármint jó-e vagy rossz. Míg nektek csak két perc egy vagy két sor véleményírás.
Amint látjátok hamar hoztam a következőt. :)
És még valami! Írták komiban, hogy remélik nem fogyok ki az ötletekből, vagyis hasonlóan. Felhívom minden kedves olvasómnak a figyelmét, hogy TELE VAGYOK ÖTLETEKKEL! Még egy jó ideig folytatni fogom, nem hagyom abba. Úgyhogy nem kell kétségbeesni! :) 
De azért aranyosak vagytok, de tényleg. Nagyon! Puszilok minden olvasómat! <3 

23.rész ~Rád találtam!~

Amikor egyre közelebb jött a bizonyos fény, ami egy autó fényszórója volt. Méghozzá rendőrségé. Azt hiszem lebuktunk. Túl hangosak voltunk. Egyértelműen kihívták ránk a rendőröket. Ajajj, az estének befellegzett!

Miután mindannyiunknak leesett, hogy miattunk jöttek ki, és minket akarnak elkapni, egymásra néztünk. Egyből mindenki amerre látott elment.
Persze a srácoknak könnyű bmx-szel. Kevin, Luke 2 másodperc alatt elmentek balra, ahonnan jött a rendőrautó. Nicknek feltűnt, hogy el kéne húznia a csíkot, így még beérte az előbb elhajtott srácokat.
Én pedig csak álltam, és néztem ki merre megy, észbe kaptam. Leugrottam a harmadik lépcsőfokról, és jobbra futottam. Ahogy bírtam, szedtem a lábaimat. Hátranéztem egyszer-kétszer, nehogy utolérjenek.
Barátomat nem tudtam hol van, azt se figyeltem melyik utat vette célba. A jobboldalit amerre most én futok, vagy ő is beérte a skacokat. Fogalmam sincs.
Levegőért kapkodva álltam meg. Egy sarkon. Valamiféle épületnek a sarkának dőltem neki háttal, térdemre támaszkodtam két kezemet, s így pihentettem magam.
Ezzel be is értem egy másik utcába. Mármint pont az út szélén álltam. Miután megelégedtem a levegőmennyiséggel, elindultam abba az utcában egyenesen. Egyáltalán nem éreztem, hogy féltem volna, mivel este van és ilyen helyen. Nem!
Én a zsaruktól féltem. Nem úsznám meg szárazon, ha elkapnának. Eszmefuttatásom során lépteim kicsit megremegtek. Közepes tempóban sétáltam. Míg nem messziről hangokat hallottam meg. Kiabáltak. Remélem nem valami gyilkosok. Esetleg piás alakok, akik egyből rám vetik magukat.
Gondolatom miatt a hideg is kirázott. Egyre közelebb mentem a hangokhoz. Azt utcának már a végéhez értem, amikor kilestem a falnál. Kíváncsi voltam.
Szuggeráltam kik veszekednek így. Ekkor két személyt véltem felfedezni. Körülöttük egy-két ember figyelte őket. Az egyik nagyon ismerős srác volt. Hát, persze!
- Ez Justin! - hitetlenkedtem, kikerekedett szemekkel.
Továbbnéztem, hogy mit csinálnak. De ekkor Justin az ismeretlen srácnak, akkorát beütött a szeme alá visszakézből, hogy beesett az ajtón. Akkor ez egy bulizóhelyiség. Pedig a zenét kevésbé hallani, mint a vitázást.
- Ez van, ha belém kötsz! - feszítette meg izmait Justin.
Láttam rajta, hogy feszült. Nagyon ideges volt. Az ismeretlen srác pedig épp, hogy felállt, az ingerült fiúnak még rátett egy lapáttal. Jobb kezével akkora pofont adott neki, hogy a feje majdnem leesett a helyéről. Ettől Justin kicsit meg is ingott. Miután fordította volna vissza a fejét, még egyet behúztak neki. Úgy hogy kicsi vér is kijött szájából. Ez még nem volt elég az ismeretlen fiúnak, még a hasába is belebokszolt. Ettől justin kicsit összerogyott. Nem esett el, csak a hasát fogva görbült el testtartása.
- Majd legközelebb, Bieber! - röhögött a számomra már idegesítő srác.
Justin kicsit várt, a másik pedig kicsit közelebb ment hozzá. Úgy tett,  mint aki a földet nézné, de eközben fel-felpillantott. Ahogy észrevettem, kivárta a pillanatot.
Amikor épp ismét bokszolt volna, Jus elkapta a kezét, átfordította feje felett azt, majd a földre hajította, és akkorát esett, hogy csak na.
Ez afféle karatés mozgás volt. Teljesen átpörgette a fiú testét.
- Te velem nem fogsz szórakozni, baszd meg! Ezt most jól jegyezd meg! - rúgott egyet hasába idegesen, majd még egyet ráköpött. Na ezért ez... Fúj!
Végül otthagyva a megvert félt, s még pár embert, elindult egyenesen. Kicsit vártam, hogy mikor mennek be, nem akartam bonyodalmat, meg hogy elkapjanak engem is.
10 percig ott dekkolhattam, mert valaki vagy kiszéledt, vagy ott nyavalygott, hogy 'Juj mi történt veled?'.
Kinéztem még egyszer, nem volt ott senki. Végre! Szabadulhatok. Eltettem telefonom a dzsekim zsebébe, mivel azon figyeltem az időt. Mielőtt elraktam volna, újra az órát pillantottam meg. Hajnali 02:37 van.
Nem tétlenkedtem, futásnak eredtem. Abba az irányba tartottam, ahol még Justin láttam elmenni. De nem találtam semerre. Csak szedtem a lábaimat, mint egy őrült. Közben a fejemet ide-oda kapva lestem a teret. Kapkodásomban lelassítottam, és sétálásra váltottam tempómat, ám ez is sietős volt.
- Hol vagy Justin? - suttogtam magamnak.
Csak mentem amerre 'jó' utat láttam. Egy parkféleséghez értem. Mivel padok voltak egymás után. Fák voltak azok körül.
Ráléptem a pázsitra, és lépteimmel, látószerveimmel kerestem a srácot. Sötét volt ugyan, de lámpák is voltak oszlopon, amik bevilágították a környéket.
Hallottam egy kisebb szisszenést. Azután tartottam. Lassan kerestem a kis nyöszörgéseket. Majd megálltam egy vastag törzsű fa mellett, s a keresett fiút láttam meg. Neki volt dőlve a fának. Úgy fogta hasát, és sziszegett. Kis pillantásra felkapta fejét, tekintetét rám szegezte.
- Jessica! Mit keresel itt? - kerekedtek ki szemei.
- Justin. Ezt kérdem én is! - léptem hozzá közelebb. Már előtte voltam.
- Most hanyagoljuk. - nézett le a földre.
- Mit? Hogy verekedtél, és gyomor-szájon vertek?! - tártam szét kezeimet.
- Mi van? Te láttad? - kapta rám szemeit.
- Igen, láttam. - bólintottam.
- Mégis hogyan? Követtél? - nevetett fel, amolyan 'ch' módra.
- Eszem ágában se volt. Utcán voltunk haverokkal és kihívták ránk a rendőröket, aztán futni kezdtem. Eltévedtem, és hangokat hallottam, annak irányába mentem. Ekkor láttalak meg verekedni. - magyaráztam neki.
- Igazi rossz csaj vagy! - röhögött.
- Aha. - válaszoltam rázva fejem.
Beállt közénk a kínos csend.
- Örülök, hogy megtaláltalak. - suttogtam.
- Édes vagy! - vigyorgott.
Hupsz! Ezt nem hallhatóan akartam kiejteni a számon. Megforgattam szemeim, majd észrevettem, hogy véres a hasánál, a medencéje környékén. Pont ott tartotta kezeit. Próbálta takargatni, de nem sikerült neki, a vérzést nem állította el, így tovább folyt.
- Uhh Justin! Jól vagy? - léptem aurájába. Kicsit oldalra fordult, ezzel is takarva sebét.
- Légyszíves, Justin! Aggódom miattad, és el fogsz vérezni! - simítottam arcára, ezzel is visszafordítva fejét. Másik kezem az ő sebén pihenő kezeit fogta. Elengedte magát.
- Jól van. - suttogta.
Fölhajtottam fehér pólóját. A szemeim elkerekedtek. Öt centis vágás volt hasa aljánál. Kicsit félreérthető helyzet jött ki ebből. A dzsekimből zsebkendőt vettem elő. Legalább hármat. Egyel el kezdtem felitatni a vért.
- Sszzz.. - sziszegett fel.
- Tudom, hogy fáj! Most mi lett volna, ha nem kereslek meg, nem talállak meg? - érdeklődtem, még mindig sebhelyével foglalkozva.
Nem láttam olyan sokat belőle, mivel azért sötét volt, s csak kicsi fény volt erre. Mivel nem tudtam volna az én telefonom kiszedni zsebemből, így az övét kerestem.
Első két zsebhelyére csaptam, ezzel kutatva készüléke után. Hátul is megtapogattam a fenekénél, de nem találtam.
- Tetszik? - kérdezte vigyorogva.
- Örülök, hogy fel tudlak izgatni, de hol a telód? - mosolyogtam.
- Azt hiszem a kocsiban.
- És hol a kocsid? - újra visszakaptam szemem sebére - Tudod mit, nem érdekel a telód, inkább irány a kocsid!
- Nem messze. De miért? - értetlenkedett.
- Mert kezd súlyossá válni a helyzeted! - cseréltem át egy másik pzs-re. Odaszorítottam neki, és tartottam a kezem.
- Halálos eset! - nevetett fel, nézve le a sebére.
- Justin, ez nem vicc! Fogd meg és tartsd oda, míg a kocsidhoz nem érünk! - követte utasításom. Startoltunk a járműhöz, amivel hamar hazaérhetünk.
- Amúgy.. - várt egy kicsit, odakaptam tekintetem, s megtalálták egymásét a sajátunk - Miért aggódsz ennyire? - nézett mélyen szemeimbe.
- Mert félek, hogy nagyon bajod eshet. - válaszoltam, ám gyorsan észbe kaptam - De! - tettem fel mutatóujjam - Ne kérdezősködj!
- Miért? Félsz a kérdéseimtől, édesem? - mosolygott továbbra is.
- Mondom nincs több kérdés! - ezzel fejeztem be csevejünket.
Nem tudom meddig sétáltunk, de összevissza bolyongtunk mire megtaláltuk az autót. Justin kinyitotta, előtte még megkérdeztem, hogy tud-e így vezetni, mire csak bólintott, és azt felelte megpróbálja. Erre biccentettem egyet. Beszálltunk, s hozzám tartottunk.
5 perc alatt mentünk végig az úton. Gyors kiszálltunk, segítettem Justinnak bemenni a házba. Ahol nem volt senki. Leültettem a srácot a nappaliban lévő kanapéra, s elfutottam a kötszerekért, meg még egyéb más dologért. Fertőtlenítő, hintőpor, stb. Ekkor merült fel bennem, hogy - Austin hol van? - . Összeszedtem a cuccokat, majd visszamentem Jushoz.
- Itt vagyok már! - jelentettem ki.
- Örülök. - mosolygott egy nagyot.
Helyet foglaltam mellette. Először fertőtlenítettem, miután lemostam a vért. Majd következett a többi is.
- Most kimossuk belőle a vért. - szóltam előre.
Minden lépésnél előre szóltam mit csinálok, amíg ő csendesen ült, sziszegett és hallgatott.
- Fertőtlenítem a sebet. - meg is tettem. Óvatosan tapogattam rá a szert.
- Ráteszek hintőport, hogy nyugtassa a fájdalom hatását egy kicsit. - beszórtam vele.
- Végül bekötöm. - szépen rátettem egy vastag, négyzet alakú kötszert. Rátettem ragasztószalagot, ezzel lefogva a kötést.
- Kész is! - hajoltam el tőle. Láttam, hogy vigyorog. Az ellátás közben is hallottam, hogy kuncog, de nem akartam megkérdezni.
- Köszönöm. - fogta vissza röhögését.
- Mit nevetsz? - vontam fel szemöldököm.
- Semmit. - rázta fejét.
- Te tudod! - fordultam el tőle. Összepakoltam a dobozba a dolgokat, majd felálltam azzal együtt.  - Kérsz vizet? - kérdeztem ránézve. Hát mit ne mondjak. Tekintete ismét elkalandozott másfelé. Méghozzá a fenekemre.
- Igen. - nézett rám azzal a ravasz mosolyával.
Elraktam a fürdőbe a dobozt. Visszamentem, a konyhába vízért. Kivettem egy kis palack félliteres vizet.
- Tessék! - nyújtottam Jus felé az innit.
- Köszi. - vette el.
- Felmegyünk a szobádba? - vigyorodott el.
- Mit akarsz ott? - tekintetem sejtelmes volt.
- Pihenni. Olyan kényelmes az ágyad. - könyörgött.
- Jól van. - nevettem fel.
Feltrappoltunk a lépcsőn, egészen a szobámig. A 18 éves fiú egyből rávetette magát ágyamra. Odamentem az elé, erre direkt kiterült a puha, komfortos ágyamon.
- Nem férsz ide! - nyújtogatta nyelvét.
- Hát jó. Akkor megyek másik szobába. - álltam még mindig. Erre felült. Végig tartottuk a szemkontaktust. Kifordultam, majd léptem egy-kettőt. mire visszarántott kezemnél fogva. Erre nagyot estünk a nagyon puha fekvőhelyemen. Ami tele van párnákkal. Röhögtünk egy jót.

S nem utolsó sorban gondoltam Jus sebére. Kicsit lecsúsztam jobb feléről. Így lábam becsúszott övéi közé. Arcaink három centire lehettek egymástól.
- Édes vagy, nagyon! - szólalt meg. Hosszú szemfigyelés után.
Justin a fejét feljebb emelte, hogy orrunk összeérjen. Simogatni kezdte édes orrával enyémet. Erre válaszul csak mosolyogtam. Aztán lejjebb hajtotta állát, szemei testünkre szegeződött. Erre szép fogait mutatta. Az a jellegzetes mosolya.
- Át kéne cserélned a pólót. - toltam el magam tőle.
- Ne legyél már ennyire gondoskodó! - fordított helyzetünkön.
Hirtelen átfordult velem együtt, és rajtam helyezkedett el. Testem kicsit megremegett. Valami furcsa érzés futott rajtam át. Justin lefogta kezeimet fejem mellett. Feje lentről a magasba volt. Mintha megérezte volna, hogy erre gondolok. Közelebb jött egész arcával. Eközben ajkaimat leste. Mire a csók következett volna, arcomra adott egy érzéki puszit. Hosszasan, forrón, lágyan puszilta arcom helyén lévő pontot. Amire tekintetét enyémbe fúrhatta volna, elvörösödtem. Kicsit ciki volt. De már megszoktam az ilyeneket. Vagyis az elpirulós részeket. Hogy kell kezelni. Ne kapkodd a levegőt, mindenképp nyugodtan lélegezz! Ezen is meglátszik, hogy ideges vagy. Ne kapd el a tekinteted, az is idegességre utal! Én is ezt tettem most. Engedtem, hogy a szememet szuggerálja.
- Szeretem, amikor zavarba jössz! - mosolyodott el jobban.
- Nem jövök zavarba. - vágtam vissza.
- Ohh, annak örülök! - lazította el magát.
Kaptam az alkalmon, és fölé kerekedtem. Egyik kezemet mellkasára tettem, másikkal a kezét fogtam le. Amikor rajta voltam a másik karját is kissé leszorítottam. Ismét elhúzódtam sebhelyétől, így lábam megint övéi között volt. Erre felnevetett, majd kicsit felhúzta lábát, ezzel feltolva testem 'arra' a pontra. Kezei fenekemet vették célba, s belemarkolt abba. Mivel elhagytam fogásukat. Felnyögtem erőszakoskodásától. Ami tetszett neki.
- Seggfej, neked mi nem tetszik? - ütöttem mellkasba.
- Nem tudom. Rajtad minden tetszik. - suttogta.




Sziasztok! Csak most tudtam hozni a részt, remélem nem haragudtok. :)
Ma túléltem a kompetenciamérést, amin Justin hangja ott volt velem. Kis ravasz vagyok. Gondolom rajtam kívül csinálták még páran a zenehallgatást országos felmérés közben. Egy ember velem tartott, a barátnőm. Mindig kérdezgettük: - Te mit hallgatsz most? Vicces volt. Szünetekben is ott volt velünk. 
Azért remélem jól sikerültek azok a nehéz felmérések. Mert nagyon az volt, szerintem. 
Túl vagyok egy javítón, egy dolgozaton, és még jön a többi. Tudjátok a blogok miatt sokat rontottam, és az alkalmon kapni kell. Így hát javítanom kell most. 
Holnap is szerettem volna részt hozni, meglepni magamat is ajándékkal, s főleg TITEKET! :) De mivel osztálykirándulás, így nem tudok írni, mert este 8-ra érek haza.
Ja, és kíváncsi vagyok mindig a véleményetekre, de nagyon, így szeretnék egy pár komit, ha lehet, mert megöl a kíváncsiság, nagyon! :)
Nem szokásom mondogatni, de sok blog meglephetne új résszel holnap, a szülinapom alkalmából! :D Kis huncutka vagyok, tudom. Amúgy vicceltem. :D 
Puszika minden kedves, aranyos olvasómnak! <333 

22. rész ~Éjszakai lógás~

Később a nevem hallatára keltem. 

- Jessica. - szólt a hang.

- Hmmm.. - hessegettem kezemmel. 

Közben szemem csukva volt. Ezzel is jeleztem, hogy hagyjon aludni a bizonyos emberke.

- Jessica. - szólt ismét a hang. És már tudom is kié. 

Mosolyogva fordultam hátamra. Még mindig csukva volt szemem. 

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Fél tíz van. - mondta Austin.

- Mi van? - pattantam fel.

- Csak vicceltem. - röhögött.

 De már a hasát fogta, s nem bírta abbahagyni. Visszaültem az ágyra vele szembe. 

- Köszönöm. - mosolyogtam - Hogy kerültem a szobámba? - néztem körül.

- Elaludtál lent a kanapén, én pedig felhoztalak. - felelt rám nézve.

- Aranyos vagy. - simítottam kezére. 

- Semmiség. - vigyorgott.

- Van ötleted mit csinálhatnánk? - kíváncsiskodtam. 

- Talán... Te neked? - kérdezett.

- Szerintem egyre gondolunk. - kuncogtunk. 

- Telefon elő! - keresni kezdte telefonját. 

- Hajrá! Addig megkeresem a sajátomat. - álltam fel. 

Hallottam, hogy Aus beszélni kezd a telefonba.

- Csá haver! 

- .....

- Jöttök az utcára? 

- ..... 

Aztán eltűntem a hallótérből. Tehát értelemszerűen lementem az alsó szintre. Biztos, hogy ott lesz a telefonom. Amint leértem, meg is találtam. Kiszúrta a szemem. A nappali kanapéján feküdt. Odacammogtam érte, s kezembe emeltem. 

Feloldottam. Furcsa módon senki se keresett. Kivételesen, végre. Már sokszor az agyamra megy, hogy egy szabad percem sincs. Nem tudok egy dologra összpontosítani, mert más mindig zavar. 

Persze örülök, hogy így aggódnak, és törődnek velem. Ám túlzásba viszik. 

Kezembe tartottam elektromos készülékem. Beléptem a konyhába. Éhes vagyok, ennem kell valamit. Kinyitottam a hűtőt. Kerestem valami szendvicshez való ételeket. Találtam egy perc alatt. Összeraktam két szendvicset. Enni kezdtem, mire barátom mellém vágódott a pulthoz. Mivel ott ültem, és tömtem a fejem, hirtelen ült le mellém. 

Elemelt a tányéromról egy szendvicset, s teli szájjal förmedtem rá.
- Héééj, a kajám! Csinálj magadnak! - vettem volna el tőle az ennivalót.
- Elég neked egy is! Ne egyél annyit, hagyj másnak is! - állt fel, kezében a szenyával.
- Így is alig eszek, és különben meg, éhes vagyok. - nyeltem le a falatot.
- Hát most én is éhes vagyok. - harapott egy nagyot.
- Mindegy... - ültem vissza, mivel időközben utánamentem.
- Öltözz, mert mindjárt megyünk csajszi! - mosolygott.
- Okés, csak megeszem. - válaszoltam.
Erre csak nevetni kezdett. Fogalmam se volt min nevet, de szerintem rajtam. Csak én vagyok ilyen vicces most jelen pillanat.

Lenyeltem az utolsó falatkát is, és készülődni mentem. Felszaladtam a szobámba. Igazítottam a hajamon, aztán megmostam az arcom, s fogam egyaránt. Úgy véltem most nem sminkelek. Éjszakára? Elég vicces egy dolog.
A szekrényemből kivettem a dzsekim, ami egy vállfán pihent. Gyors felkaptam. Kedvem nem volt másik összeállítást keresni, így maradt a délutáni. A fekete cicanadrág, kék blúz, plusz egy fekete bőrdzseki, mivel hideg van kint. Eltettem annak zsebébe telefonom, s startoltam is.
Lementem és összefutottam barátommal. Az előszobába érve, felvette fekete tornacipőmet.
- Austin, mehetünk? - kérdeztem.
- Ja, csak.. - nézett körül.
- Mit keresel? - néztem rá.
- A telefonomat. - forgolódott összevissza.
- Ahjj - sóhajtottam.
Odaléptem hozzá, a nadrágjához nyúltam, és kivettem zsebéből a készüléket.
- Nem vagyok hülye. - jelentette ki.
Megfordultam az ajtó felé, és startoltam kifelé. Hallottam, hogy jön mögöttem.
- Nem. Tényleg nem vagy az. - ráztam a fejem.
- Inkább menjél, okoska! - szólt hátam mögül.
Átléptük a küszöböt, bezártam az ajtót. Útnak eredtünk a helyi kosárpálya felé. Útközben kicsit beszélgettünk. Szokás szerint szórakoztunk. De az este csak most kezdődik. Két napja este vagyok fent, és szórakozok. Ha így folytatom, éjjeli bagoly leszek. Na, de ilyen nem lesz, mivel iskola az kötelesség.
Nem telt több időbe az út, mint 20 perc. Egy jó kis kosárpályához értünk. A városban van. Tömbházak veszik körül, mármint igen, ilyesmik.
Kerítés veszi körül a pályát. Nagyon szeretek kosarazni, csakhogy nem megy valami jól. Inkább szeretem nézni.

Bementünk a kerítésen belülre, ahol a srácok már ott voltak. Luke, Kevin és Nick. Igen, a szívatós Nick.
Ezen a helyen szoktak nagy kosarasok játszani. Régen voltunk itt a fiúkkal megnézni meccseket. De mostanra én elhanyagoltam. Meg nem nagyon játszottak már vagy féléve, akkor mit nézzek.
Odamentünk hozzájuk köszönni.
- Sziasztok! - köszöntem.
Odahajoltam mindegyikhez puszilkodni. Három puszit váltottunk (arcra puszi, mielőtt félreértés történne). Austin pedig lepacsizott velük.
- Játsszunk akkor? - érdeklődött Nick.
- Ja, menjünk. - válaszolt Aus.
- Sok sikert! - kiabáltam.
- Aha, persze. - fordult vissza barátom. - Te is jössz! - húzott be a pályára.
- Miéééért? - nyavalyogtam.
- Meeeert. - mondta.
Beálltunk. Én voltam Austinnal. Persze mással is lettem volna, de barátom maga mellé állított be.

Már egy ideje játszunk, de eddig csak egyszer ment be a labda a palánkba. A többi pontot Austin szerezte. Hogyne. Ki más, ha nem ő? Nagyon jól játszik, tehetséges. A többiek sem panaszkodhatnak.
Mikor már egy óra letelt, kiálltam a pálya szélére. A tüdőm csak úgy kapkodott a levegő után. A fiúk tovább kosaraztak. Én meg néztem őket. Jól szórakoztam.
Most épp döntetlenre állnak 30-30-ra.
A torkom kapart. Szomjas voltam, így felálltam a kis padról, ami ott volt a pályaszélénél a kerítésnél.
- Héj skacok! Elmegyek innit venni. Nektek kell valami? - állítottam meg a játékot.
Ők amolyan ' Wtf ? ' fejjel néztek rám.
- Mi van? - néztem rájuk kicsit megszeppenve.
- Te normális vagy? Egyedül? - kérdezték egyszerre.
Luke még a kosárlabdát is kiejtette kezéből, ami ráesett Kevin lábára.
- Miért ne? Nincs messze az éjjel-nappali bolt. - vontam vállat.
- Akkor se mész egyedül. Hogy gondoltad ezt? - mondta Austin.
- Hát így. De menjünk együtt. - indultam el.
- Jó, csak várj meg minket! - szólt hangosan Nick hangja.
Én pedig már kimentem a pályáról. Elindultam a bolt irányába lassan. Inkább közepes tempóban. Miközben mentem, nem vettem észre, hogy a fiúk jönnek-e. Hirtelen két biciklis srácot véltem felfedezni előttem. Egyet pedig mellettem fékezve.
- Huhh.. Ne ijesztgessetek már! - tettem szívemre kezem.
A fiúk csak nevettek egy nagyot.
- Nem volt szándékos! - mondta Luke.
- Majd még visszakapjátok! - tekintetemet szűkítve emeltem rá.
- Kíváncsi vagyok rá! - röhögött fel.
- Ne nevess! - ütöttem vállába.
Luke csak tovább nevetett. Austin pedig vigyorgott a két sráccal együtt.
- Ugye nem loptátok? - figyeltem a bicikliket.
- Dehogyis. - vonta össze szemöldökét Aus - Még tegnap hagytuk ott a bmx-eket.
- Reméltem. -
- Jössz? - mutatott a bmx-re.
- Aha. - mosolyogtam.
Elgurultunk a bolthoz bringával. Nagyon vicces volt. Sokat nevettünk útközben. Épp az üzlet előtt vagyunk. Azon vacillálunk, hogy ki mit kér. Hát a fiúk sört kérnek. Remek.
- Valaki bejön velem? - tettem fel a kérdést, amit sok mindenki szokott.
- Igen, én megyek. - mondta barátom.
Beléptünk az üzletbe, s az alkoholokhoz mentünk. Elvettünk négy sört. Én vettem egy sprite-ot magamnak. A pénztárhoz mentünk fizetni. Egy középkorú férfi volt a kasszában.
Nem nézett minket, hogy mi miért veszünk alkoholt. Szerintem nem is figyelte, mert láttuk rajta, hogy álmos. Ebben reménykedtem, hogy nehogy hívja a rendőröket, vagy valamit csináljon.
Kifizettük a cuccokat. Majd kimentünk. Odaadtam a fiúknak az alkoholt, amit egyből felbontottak. Kicsit arrébb mentünk. Egy ház, olyan ház, mint a kosárpályánál vannak házak lépcsőjére ültünk le, és ökörködtünk. Egy darabig elvoltunk. Kicsit nagyon hangosak voltunk. A srácok még csak félig itták meg a sört, én pedig már a bolt előtt lenyeltem majdnem az üveget is, annyira szomjas voltam.
Amikor hangosan röhögtünk egy viccen, akkor egy fénycsóva világította be a teret, s sziréna hangját hallottuk.


Hát ez is kész lett. Higgyétek el, lelkiismeret furdalásom volt és van is! Mivel év vége, jönnek a dolgozatok, kompetenciamérés, utolsó versenyek, így nem tudok lenni. Örülök, ha egy kicsit olvasni tudok, meg írogatni/ beszélni másokkal. Igen, most lehet, hogy unjátok, mert szokásos duma, de ha ti is így lennétek, tudnátok milyen ez. Jó, mondjuk páran tudják. 
Remélem, hogy kibírtok még egy hetet úgy, hogy csak 1-2 részt hozok, a 4-5 helyett!!! :) Igyekszem minél hamarabb írni, de mivel tényleg sok a dolgom, így nem tudok. Tényleg csak egy hetet kell kibírnotok, mert utána már ballagási próba, és több időm lesz. 
Puszilok minden kedves olvasómat. És boldog vagyok, ennyi olvasóval.*.* ♥

21. rész ~Együttlét~

Körül-körül néztem. A ház folyosói, kisebbek, amiken végig mosdó, fürdő, a másik oldalon szobák a vendégeknek vannak. Tiszta és csendes. A falakon különböző festmények keretben, vagy épp képek. A nappaliba lépve ismét tisztaság fogadott, ugyanúgy renddel. Azon keresztül is tovább ballagtunk a konyhába. Nem kicsi a lakás. Ez még csak az alsó szint. Jártam már itt párszor, tudom mi a járás.
A konyhában már a levegő szennyezett volt. Nem az a friss, jó illat csapott meg. A nagy konyhapult végig a falmentén csillogott. Az ablakon át szűrődő fény tette világossá a helyiséget. A fura formájú, díszes középpulton egy Marlboro-t véltem felfedezni. Sidney épp felette ült, és szívta a tizenkilenc szálból az egyiket. Ahogy ismerem, nem sok szál lehet benne, ha leül, egyszerre képes tízet is elszívni egymás után.
- Kérsz, bébi? - fújta ki a füstöt.
Felém tartotta a jó kis anyagot. Persze káros, de ez van.
- Igen. - léptem oda mellé.
Felültem a pultra, majd keze előttem volt. Egymással szemben voltunk. Közelebb emeltem kezét a számhoz. S beleszívtam.
- Itt van. - engedte el - Veszek másikat. - nyúlt volna a dobozhoz.
Azon nyomban elkaptam. Rácsaptam a dobozra, s elhúztam. Zsebembe tettem el.
- Több nincs! - parancsoltam.
- Na, Justin! - könyörgött.
- Nem. - néztem szemeibe.
- Máshol is van. - rántotta meg vállát.
Elindult volna, ám szavaimra megtorpant.
- Ha ezt akarod... Nem szólok bele, de ne gyere, ha már a halál szélén vagy! - fújtam ki a füstöt.
- Mintha te nem szívnád. Károsabbakat szívsz. - fordult vissza.
- Csak nem egymás után két dobozzal. -
- Ideges vagyok. - túrt bele hajába.
- Miért is? - nyomtam el a csikket.
- Pillanat... - és kiment.
Hallottam, hogy valami után kutat. Végül visszajött.
- Itt van. Olvasd el! - dobta hozzám a papírt.
Míg én a kezembe fogtam amit nekem adott, ő addig a pultnak támaszkodott. Eleinte nyugodtan kezdtem bele, miután a közepénél jártam, és a végét is elolvastam, felrobbantam az idegtől.
- Mi van? - kiabáltam.
Izmaim megfeszültek, a kezemet ökölbe szorítottam, s a fejem majd szét robbant. Csak úgy forrtam a dühtől.
- Az, ami oda le van írva. - mutatott a papírra Sidney.
- Ennyire sürgős neki?! -
- Igen. - sóhajtott.
- Jó. - válaszoltam ingerülten.
Leugrottam a pultról. A konyhából átmentem a nappaliba. Kinyitottam az udvarra táró ajtót. Lépteim a természetbe tartottak. Kellett egy kis nyugalom. Most elpattant egy húr. Ez a dolog olyan, mintha a tanár feladna egy tízoldalas esszét, másnapra add le kidolgozva. Lehetetlen.
Leültem a lépcsőre, s szabadon engedtem a gondolataimat. Elmerengtem a tájban. Le kellett magam nyugtatnom, csakhogy nem sok sikerrel jártam.
Hirtelen egy kéz simult vállamra. Felkaptam fejem, és Sidney-t vettem észre. Ezt követően leült mellém.
- Persze.. - ráztam meg fejem.
- Megtudjuk csinálni. Ne aggódj már! - nyugtatgatott.
- És mégis hogy a fenébe? Ha nem teljesítjük a feladatot, nem nekünk, hanem a családunknak lesz vége. - kiabáltam vele.
- Justin. Képbe vagyok, továbbá is itt akarsz ülni idegbetegen, akkor tényleg nem lesz semmi belőle. - mondta semlegesen.
- Csak próbálok lenyugodni. - vettem le a hangerőt.
- Sikerült? - döntötte oldalra fejét, hogy jobban lásson.
- Úgy nézek ki? - feleltem, a földet nézve.
- Segítek. - közelebb csúszott.
Az arcomat kezdte el csókolgatni. Erre felkaptam fejem, s picit még élveztem. Ahogy egyre jobban rám mászott, és az ölembe került jobban élveztem.
Nyakamról ajkaimra tévedt. Rátapadt, és mohón csókolta. Visszacsókoltam. Miután elváltunk, fülemhez hajolt.
- Tudod, hogy megkaphatsz. Bébi. - harapott fülembe.
Halk suttogásától, s a kis játékától teljesen begerjedtem. Elkezdte a pólóját levenni. Ledobta magáról, aztán a nadrágjától is nagy nehezen lehúzta. Csodás testét két kis textildarab takarta, pont azokat a részeket. Egy pillanatra végig néztem testén. Vad csókba kezdtünk ismét. Abbahagytuk egy percre. Röhögött egyet, aztán ellökött magától.
Könyökömmel megtartottam magam. Ő gyors leszállt rólam. Elfutott, be a házba. Szélsebesen utána eredtem, megkeresni. Alsó szinten nem volt. Felszaladtam a lépcsőn. Végigpásztáztam a teret. Nem láttam senkit. Bementem a szobájába. Ott se volt senki. Megálltam egy percre, amikor valaki behúzott egy fürdőszobába. Becsukta az ajtót, s neki döntött.
- Fürödjünk együtt. - suttogta.
- Jó ötlet. - néztem végig rajta.
Elindultunk a zuhanyzókabin felé, amikor Sidney megállított. Míg előttem ment, végig fenekét stíröltem. Isteni jó segge van! Bocsi, de tényleg. Aztán persze megfordult. Mellkasomra tette kezét.
- Ruhába akarsz jönni? - nézett kikerekedett szemekkel.
- Hát csak eszedbe jutott? - ravaszan mosolyogtam.
A lány vette a célzást. Lefejtette rólam a pólót, s nadrágot egyaránt. Épp az alsónadrágomnál jártunk, amikor megállítottam kezét.
- A-a. Azt még nem. - állítottam meg cselekvő kezeit.
- Ne ellenkezz már annyit! - nyavalygott.
- Hű, valaki nagyon akarja.. - lepődtem meg, amit vigyorral fejeztem ki.
Nem is vitattuk tovább a témát. Egyszerűen csak bementünk a víz alá. Magunkra engedtük, közben egymást fürdettük. No, persze a csókok nem maradtak el.
A végén kiszálltunk, mert nem bírtuk tovább. Megtörölköztünk. Felkaptam Sidney-t, és az ágyra terítettem. Azután néhány percig játszottunk. Ezt követően megtörtént.
Elvette a feszültségemet. Kiszállt a minden a fejemből. Nagyon jól tudja mi kell ilyenkor nekem. Ezért szeretek vele lenni. Mármint 'úgy', és azonkívül is. Nem ellenszenves.

~ Jessica szemszöge ~

Épp hazafelé tartunk barátommal. Mert ugye nálam alszik. Annyira jó ötleteim vannak. Nagyon örülök neki, hogy megengedték. Habár amit én kérek a szüleitől, Austinnal kapcsolatos dolgot, egyből igent mondanak. Hisz jól ismernek.
Alig várom már, hogy otthon legyünk. Annyit ökörködünk együtt. Az valami hihetetlen, hogy megtud nevettetni ez a srác.
Amit mondott a Nancy, nem tudom kiverni a fejemből. Miből gondolja, hogy együtt lennénk? Mármint, amikor a mentünk le kézen fogva a lépcsőn. Mindig ezt csináljuk, még utcán is. Igen, tudják a szüleink.
Talán látta a csókot.. Nagyon csillogtak a szemei, és vigyorgott. Persze mikor nem.
Most jöjjön egy gyors kérdéssorozat. Tisztázni kell a fejembe. Együtt vagyunk Austinnal? Nem, hisz nem adjuk fel a barátságunkat szerelemre. És tudom, hogy ő is így gondolja. Okosak vagyunk. Mi van akkor köztünk, ha nem szerelem? Pontosan, egy nagyon szoros barátságág. Olyan kapcsolat, amit már nagyon sokan megirigyeltek, s meg is fognak. Elárulom, hogy Ashley is irigy rám. Mert tudja, hogy Austin nagyon jó fej. Ők ketten is jóban vannak, nagyon jó barátok. De mégsem annyira, mint mi.
Ashley örül neki, hogy Aus van. Amikor nem ér rá, tudok kivel lenni. Mondjuk nem mintha sok időt töltenék Ashsel. Inkább szeretek barátommal lenni. Ne essék félreértés, de egy fiúbarát mindig jobb.

Az utcában megpillantottam házunkat. Örvendezni kezdtem. Megszorítottam barátom kezét. Közben lenyugtatott.
- Nyugi már. Nem Hawaii-ra mész. - röhögött.
- Fáradt vagyok, na. - mosolyogtam.
- Majd pihenünk. - kacsintott rám.
- Együtt. - szorongattam kezét.
Válaszképp megrázta fejét. Kuncogtam egy sort, aztán már az ajtót kellett nyitni. Megtettem, kitárni nem kellett. Duffy helyettem is megtette. Berontott. Egyből a vizes tálját kereste.
Beléptünk mi is. A nappaliba tartottunk. Ugyanolyan őrültséggel, mint a kutyám, ráugrottam a kanapéra, s kidőltem.
Austin csak táskáját dobta le. Továbbment a konyhába. Töltött magának innivalót. Hallottam lépteket. Visszatartott. Kezében egy pohár sprite-tal. Felültem, s elvettem tőle megköszönve. Amire leült volna mellém, kiittam a poharat. Letettem a kis asztalra. Időközben sebesen elkaptam barátom kezét, s magamra rántottam. Így terültünk ki. Én alul, ő felül. Félreérthető helyzet, de élveztem. Lehunytam szemeimet, és átadtam magam a fáradtságnak.

20. rész ~Barátság extrákkal~

Nagyon elkacagtunk Austinnal. Annyira bolond. Valakit mindig kiparodizált. Most az épp egy kutya volt, Duffy. Mivel még mindig elemében van, barátom nem hagyhatta szó nélkül.
- Kiszarta magát? Mert nagyon nem úgy tűnik.
- Hidd el, nem azt figyeltem! - nevettem.
- Ne tagadd! Biztos, hogy Duffyt nézted. Tudom. - lengette összekulcsolt kezünket.
- Tudod, én mással voltam elfoglalva. - néztem rá mosolyogva.
- Nem tudom. Ki az? - vigyorgott. Csak húzta a témát, amíg lehet.
- Ha elárulom kapok egy puszit? -
- Akár ezret is. - mosolygott.
- Te! - figyeltem arca minden kis részletét oldalasan.
Megállt, maga felé fordított, és mélyen a szemembe fúrta tekintetét.
- Szeretlek. - közel hajolt arcomhoz.
Megpuszilta, amit két teljes percig hagyott. Majd elemelte fejét. Pirulva lestem fülig érő ajkait. Szó nélkül mentünk tovább, öt perc múlva ismét felszólalt Austin.
- Na szívem, mit akarsz még csinálni? - érdeklődött.
- Most csak veled lenni. Drágám. -
Nem válaszolva folytattuk az utat. Csendben sétáltunk. Pár perc múlva Austinékhoz értünk. Kopogás, csengetés nélkül nyitottunk be.
- Szia anya! - kiabált barátom.
- Itt vagyok kisfiam, nem kell kiabálni! Nem százéves vagyok. - jött oda Austin édesanyja.
- Persze, persze anyu. - bólogatott.
Közben a fiú elvette kezemből a kutya pórázát, és odébb állt vele.
- Szia Jessica! Rég láttalak. Hogy vagy? - szúrt ki Nancy.
- Helo Nancy! Én is téged. Köszönöm, jól. Te - puszilkodtunk.
- Elviszem Duffyt inni. - szólt a srác.
- Jaj! Nagyon aranyos, még mindig. - kapta Nancy a fejét a kutyára.
Austin elment, magunkra hagyott. Mint mindig. Nem szerette soha, ha nagyon elbeszélgetünk. Vagyis, hogy milyen sokáig és csajos dolgokról. Inkább nem szerette hallgatni, mondjuk úgy.
Levettem a cipőm. Nancy beljebb vezetett, egészen a konyháig. Leültem az asztalhoz, majd elém tolt egy pohár narancslét.
- Köszönöm. - fogadtam el.
- Nincs mi, aranyom. Amúgy köszönöm, én is jól vagyok. Kissé fáradtan, de jól. - mosolygott.
- A munkában el lehet fáradni. - kortyoltam az ivóléből.
- Pontosan. Múltkor beszéltem Laurennel. - ült le mellém, átlósan.
- Igen? Annak örülök. Engem ma reggel hívott apa, és jól vannak. - beszélgettünk egy kicsit a szüleimről.
Anyáék nagyon szeretik Nancyéket. Ahogy mondtam, ovis korunk óta ismerjük egymást Austinnal. Anya és az ő édesanyja ezelőtt már barátnők voltak. Aranyos egy sztori, szerintem még hallani fogjuk.
Csevegtünk még tíz percig, aztán érdeklődtem.
- Mit szólnál, ha most elrabolnám Austin-t? -
- De, ha csak nem szó szerint értetted. - nevetett.
- Ugyan. Ismersz. - kuncogtam.
- Igen. - helyeselt - Jól van, elmehettek. - mondta.
- Köszönöm. - öleltem meg - Legalább nem leszek egyedül. - karolt át.
- Végre. - simogatta a hátamat.
Mire elengedtük egymást, Austin feltűnt a láthatáron.
- Előkerültél? - kérdezte anyukája.
- Mint látod, eltűntem. - mutatott végig magán a srác.
- Kis Humor Harold. - nevettem.
- Hát most na. - röhögve foglalt helyet, velem szemben.
Néhány másodpercig egymás szemeit szuggeráltuk. Végül nevetve ráztuk a fejünket.
- Kis szerelmesek. - néztünk egyszerre Nancyre, aki csak kacagott.
- Anya! Nem vagyunk együtt. - nyavalygott Austin.
- Hülye se vagyok! - szólt vissza anyja.

~ Austin szemszöge ~

Anyával nekiálltunk "vitatkozni". Mindig azt hiszik a szüleink, hogy együtt vagyunk Jessicával, pedig jól tudják, hogy csak barátok vagyunk.
- Majd egyszer megértik. - kacsintott rám Jess.
S a csönd után megszólalt a telefonja.
- Elnézést! - állt fel, és kiment.

- Nem mész pakolni? - kérdezett anya. De miért is?
- Miért?
- Mert náluk alszol.
- Hmmm.. de jól fogok aludni. - vigyorodtam el.
- Nagyon boldoggá tesz, igaz? - hangja komolyan csengett.
- Igen anya. Nélküle nem lennék az, aki. Szeretem, mint barátot. - a végén tekintetemet az ablak felé kaptam.
- Figyelj! Én nem nyaggatlak, se téged, se Jessica-t. Ő egy nagyon aranyos lány. És szinte lerí mindkettőtökről, hogy nem barátként szeretitek egymást. Tudom, hogy nehéz lenne többnek lenni, de ha ezt akarjátok, én megértelek titeket.
- Igen, nagyon aranyos. Majd eldöntjük, hogy mit akarunk. És köszi, hogy nem nyaggatsz. - birizgáltam kezemet.
Anya csak nevetett.
- Remélem összeszeded magad valamelyik közelgő hétvégére, mert nem sokára megyünk a tesómékhoz. - mondta.
- Már amennyire összefogom. Nem sok kedvem van... - fordultam el - Jessit itt hagyni. - szóltak a szavak magamnak.
De hiába, édesanyám mindent hall. Közben italt töltöttem.
- Sejtettem. mondanám, hogy jöhet, de mivel Laurenék elutaztak, Chrisszel van otthon, és suliidőt is elvesz egy-két nap.
- Ne kínozz! Még suliba se tudok menni, a haverokat se látom. - csak dőltek a szavak belőlem, testemmel pedig a pultnak dőltem, kezemben egy pohár narancslével.
- Ez van Austin! Ilyenkor van időnk, sajnálom. Majd beszélgettek telefonon. - jött oda hozzám.
- Abban biztos lehetsz. Nem fogok elszakadni a telefonomtól. - ittam le a fél poharat - Melyik hétvégén megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Vagy a jövőhéti, vagy az azt követő hétvégén. De pénteken indulnánk. Különben meg inkább jövőhét pénteken. - miután elmondta a mondat végét is anyu, Jessica lépett be a konyhába.
- Remek! - tettem le az üres poharat.
- Valami gond van? - kérdezte a velem egykorú lány.
- Én megyek mosni, szóljatok, ha elmentek! - vette kifelé az irányt anya.
 2 másodperc után, nyoma sem volt.

- Baj van, Austin? - lépett magánszférámba Jessica.
Kezei hátamat kezdték simogatni, szemeivel enyéimet babonázta meg.
- Nincs. Mindjárt mehetünk, de előtte még össze kell pakolnom. - rajtoltam volna, ha nem szorít a pulthoz.
- Nem versz át. Ki vele! Addig nem megyünk, míg nem bököd ki mi bajod! - nézett édesen, megértően.
Ilyenkor tudom, hogy nem szabadulok.
- Jövőhét pénteken elutazunk anyu testvéréhez. - mondtam el egy szuszra, elkerülve tekintetét.
- Addig élvezzük egymás társaságát. - állam alá nyúlt, s maga felé fordította fejemet. Lassan közeledett, míg ajkaink érintették egymást, megállt.
- Szeretlek Austin! Ha erre van most szükséged, megadom, de ne légy szomorú, mert nem bírlak így végignézni. - éreztem ajkai mozgását enyémeken.
Átkaroltam gyengéden derekánál, továbbá közelebb húztam magamhoz, ha ezt még lehetett. Kicsit felnyögött. Most nem bírtam megállni. Kívántam csókját. Édes ajkait.
- Szeretném érezni ajkaidat! - nyögtem ki.
Ő csak felnevetett.
- Én is! A tiéidet, ha ezt megtehetjük. - suttogta.
- Szerintem nem lesz belőle nagy ügy. - mosolyogtam.
Végül ajkaink egybeforrtak. Lassan mozogtak egymáson. Másodpercek elteltével nyelves csók lett az egészből. Érzékien simogatták nyelveink a másikét. Élvezettel csináltuk. Éreztem, hogy most ez kellett mindkettőnknek. Ezután is barátok maradunk, hiszen még nem vesztettük el a fejünket.
Majd elváltunk egymástól.


- Ez tetszett. - mondta Jessi.
- Nekem is. - vigyorogtam.
- Örülök. - szemei csillogtak.
Nyakam köré fonta kezeit.
- Jessica! Menjünk pakolni! - szóltam kedvesen.
- Igazad van. - fordított meg vállamnál fogva.
Ráugrott hátamra, én pedig reflexszerűen elkaptam lábait. Felfutottam vele a lépcsőn, mire felértünk a szobámba, leszállt rólam. Megfogta a táskám, s szekrényemhez lépett.
Odamentem mögé, óvatosan körbefontam derekát kezeimmel.
- De szeretlek. - adtam puszit nyakára.
- Na.. - röhögött - Mire van szükséged? - bámultunk a ruháim közé.
- Rád. - ismét megpusziltam, most az arcát.
- Imádlak. - nézett rám válla felett - Most komolyan?!
- A piros pulcsim, ott az a farmerom, az a pólóm, az a kettő is kell, plusz fiókban van boxerem. - mutogattam összevissza a polcok közt.
- Aha. - kibújt kezeim közül, majd kihúzta fiókomat.
Kivett belőle két boxert, a másikból egy fürdőnadrágot. A legfelső polcról három különböző színű pólót, fehér, piros, fekete. Elemelt egy farmert a középső polcról. Balra nyúlva a vállfáról egy inget vett le. Mindezt bepakolta a hátitáskámba. Megfordult, az asztalomhoz ment, elrakott egy fejhallgatót, majd rátette egyik vállára a táskát.
Eszméletlen ez a lány. Bármit kér, én megteszem neki, mert szeretem. Ha ő nem lenne, én nem az lennék, aki mellette vagyok. Miatta vagyok az a fülig érő mosolyú srác. Ő hozza ki belőlem. Imádom. Mindenét. A hangját, a szemeit, mindenét. Gyönyörű. Vele mindent meg tudok beszélni, olyan nincs, amit nem. Ha valamelyikőnk valamit titkol, úgyis észrevesszük.
Rákérdezünk egyszer, és ha nem akarja elmondani, akkor hagyjuk, gondolván "majd elmondja, ha úgy tartja a kedve". Nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon jó barátok vagyunk, leírhatatlanul. Ő az a lány, aki mellett ott szeretnék lenni, és támogatni mindenben, élete végéig, mint fiúbarát. Mert igen, létezik Fiú-lány barátság (!!!).
És tudom, hogy nem akarom elveszíteni Jessica-t. Azzal pedig annyit tehetek, hogy odafigyelek rá, s nem adjuk fel a barátságunkat szerelemre.

- Mehetünk. - zökkentett ki gondolatomból.
Felém fordulva nyújtotta kezeit. Megfogtam, így indultunk lefelé. Lent anya fogadott minket csípőre tett kézzel.
- Kis szíveim. - csapta össze tenyerét.
- Aranyos vagy. De nem járunk. - mondta Jessi.
- Jól van. - mosolygott, majd amikor nem figyelt a mellettem lévő lány, anya rám kacsintott.
Elengedte kezemet, majd a cipőkhöz rohant. Eltett egy adidas cipőt. A fontos dolgot kihagytam. Mivel nagyon figyelmes, sapkát is rakott el nekem.
Végül összehúzta táskám cipzárját, s felém tartotta. Felkaptam a hátamra. Nem volt nehéz. Szépen cuccolt össze barátnőm (haver).
Felkaptuk cipőnket, és elköszöntünk anyától. Duffyt pedig pórázra kötöttük.
- Szia anyu! - öleltem magamhoz.
- Szia kisfiam, majd hívj! - ölelt vissza.
- Helo Nancy! Jó volt látni, majd gyakrabban jövök. - puszilkodtak Jessicával.
- Hello édesem! Igen, téged is. Az jó lenne, szívesen látunk!
- Köszönöm. - ezzel startoltunk kifelé.
- Érezzétek jól magatokat, fiatalok! - mondta hangosan utánunk anya.
Mi csak integettünk. Duffy meg szép lassan sétált mellettünk.

~ Justin szemszöge ~

Miután kiraktam Jessica-t, Sidneyhez vettem az irányt. Tuti valamit megtudott. Szóval jöhet a kötelesség. Úgy tíz perc után odaértem házához/ házukhoz. A szülei gyakran nincsenek itthon.
Szépen leállítottam Ferrarim motorját. Kivettem a kulcsot, kiszálltam. Egy gombnyomás és pittyegés után bezáródott a jármű minden ajtaja.
A kerítéskapunál álltam. Rövidke csöngetés után nyílt is a kapu. beléptem a lány szüleinek tulajdonára, magam után becsukva az ajtót.
Be sem kellett kopognom, a bejárat egyből nyitódott.
. Justin! - húzta el a nevem.
- Szia! - mosolyogtam féloldalasan.
- Csukd majd be! - ment beljebb otthagyva Sidney.
Ahogy mondta, beléptem, megfordultam ajtót becsukva. Előre indultam el, a lány után.



Bocsánat. Sajnálom. Tudom, hogy megígértem. Ezért fel is pofoztam magam, mert megérdemeltem. 
Itt van a rész. Huszadik. El sem tudom hinni, hogy idáig eljutottam. Ez csak is miattatok van. Amiért itt vagytok, és néha mutatják páran. Komival kifejezve persze. A többiektől is várom, kíváncsi vagyok ők is, hogy mit szólnak, mi a véleményük. 
Annyira édesek vagytok, de komolyan. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a régi -unatkozásomból-. 
Imádlak titeket. Boldog vagyok, hogy ilyen olvasóim vannak. 
Komolyan, ha még egyszer ilyen lesz, hogy kések, levideózom, ahogy felpofozom magam, s felrakom. Komolyan! 
A részhez annyit, hogy próbáltam szépen írni. Hosszú lett, amit persze megérdemeltek. És még annyit elárulok, hogy most fognak jönni az izgalmak. 
Puszi mindenkinek! :) <3 

*Díj.*

Nagyon szépen köszönöm a díjat Rékanak! És bocsánatot kérek tőle, hogy ilyen későn tettem ki. Mindig a fejemben volt, de arra alig volt időm, hogy a részt megírjam. Még egyszer nagyon köszönöm szépen, szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire örülök. :) <3

Szabályok :
1.Alap kérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad! :)
2.Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni!
3.Válaszolj a kérdésekre, amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D
4.Küldd tovább maximum öt tehetséges blogírónak!


Hogy jutott eszedbe a blogírás?
Mivel nagyon sok blogot olvastam, és jöttek sorba az ötletek, így gondoltam leírom egy történetbe ezeket. 
Mi ösztönzött, mikor kitaláltad a történetet?
Nem is tudom. Leginkább a többi blog, és persze a főszereplőnk, Justin.
Mit jelent számodra az olvasóid?
Nagyon sokat jelentenek. Eleinte nem gondoltam olyannyira komolyan a dolgot, de miután láttam, hogy napról-napra növekszik az olvasóim száma, tudtam, hogy ez már komoly dolog, és nem szabad abbahagynom. 
Miután elkezdted írni előre el vannak tervezve a részek vagy csak maguktól jönnek?
Inkább maguktól jönnek. Sokat gondolkozok, hogy mi legyen a részbe, vagyis összefoglalva. Aztán gép elé ülök, és megírom, néha zenehallgatás közben. Az is ötleteket ad. 
A barátnőid tudják, hogy blogot írsz vagy a családod?
A barátnőim mindent tudnak. Ahogy ezt is. És olvassák is. A családom csak annyit tud, hogy valami történetet írok.

Kérdéseim:

Szereted írni a történeted?
Mit érzel, amikor írod a részt?
Mennyit gondolsz a blogodra?
Mit gondolsz a saját történetedről?
Miért kezdtél el írni egy történetet?
Megvagy-e elégedve a blogoddal?

Küldöm:

~sütii.*-*
Wiwiien Szabó
JennCyca
StereoHearts
Diana
Audriana Moore

19.rész ~Vegyes érzelmek~

Miután letettem a telefonom, belemerültem a habos vízbe. 10 percig kényeztettem a testem a víz melegével. Annyira jól esett. Másnaposan. Mondjuk nem is igazán. A fejfájásom elmúlt, már Justinnál. És most már jól vagyok. Remek ötlet volt a forró vizes fürdő.
Justin-t említve, ha már itt járunk.. Ez a srác egyre furcsább. Olyan rejtelmes. Meg hangulatváltozó. Egyik pillanatban tök rendes, a másikban meg perverz. Amikor mondtam neki, hogy nem csak engem látott már fehérneműben, akkor is elgondolkodott.
Nagyon nincs rendben a srác. Ezt nem hagyom annyiban. Főleg, hogy új. Majd kiderítem a kis titkait, mert tuti valamit rejteget. Addig nem nyugszok, míg utána nem járok.
Igazából békén hagynám, de idejön, és első nap rám veti magát. Nem olyan lány vagyok, hogy bármilyen srác, valamiféle szívtipró elcsábíthat. Sokan ismernek, ők nagyon jól tudják, hogy nemcsak kedves tudok lenni. Az újakat elviselem, akik ebbe az iskolába jönnek. Örülhet neki, hogy még rendes voltam vele. Azt viszont nem sejti, ha tovább szórakozik, akkor kikészítem. Bunkó leszek. Lehet, hogy ott a banda, akiket közülük már úgy ahogy kedvelek, ám még kell idő, hogy velük is ellegyek. Ők is tudják, hogy milyen vagyok, mégse értem, miért én kerülöm őket. Vagyis nem szeretem őket. Mármint ez úgy jön le, mintha félnék tőlük. Pedig egyáltalán nem.
Visszatérve Justinra nem akarok rosszba lenni vele, csak tudjátok nem szeretem, ha szórakoznak velem, és kihasználnak.
Mondjuk azt nem tagadom, hogy helyes, jó teste van és hogy jó fej tud lenni. Az tetszett, amikor levitt a partra. Élveztem. Viszont ott bújt ki a szög a zsákból.
" - Miért kell neked mindig belém kötni? - kíváncsiskodtam.
   - Mert te olyan személy vagy, akivel lehet szórakozni. "
Itt jutottam arra az elhatározásra, hogy nem hagyom magam, és igen, én is játszadozni fogok vele. Csakhogy nem holmi ribanc vagyok. Mostantól nem fog játszadozni, pláne mikor jön a közös projektet csinálni, mert elküldöm melegebb éghajlatra, és megtudja milyen a másik énem.
Tudok aranyos, cuki, kedves, jó fej, törődő lenni. Továbbá tudok bunkó, flegma, megalázó is lenni.
Ha már ez jött ki a témából, elárulom, ezek igazak. Amikor év elején bekerültek a gólyák, olyan szinten megszívattuk őket, hogy majdnem kirúgtak minket tizenegyedikes létünkre. Abba beleértve Ashley-t, Austin-t, Nick-et, engem.
Austinék bevezettek két csajt a férfi mosdóba, mert ők nem tudták merre van a női. Így a srácoktól kérdezték meg. Aztán faképnél hagyták őket, úgy hogy sikítozva jöttek ki, pont akkor, amikor az egyik tanár arra ment, és kérdőre vonta a két lányt.
Ashley wc papírt rakott az egyik srác táskájába, persze a tudta nélkül, aminek a felét éppenséggel a földön húzta végig az iskola folyosóján.
Én pedig ugyanúgy egy srácot fogtam ki, aki tipikus - több csajt megkapok - fajta. Odamentem, elcsábítottam, és amikor arra került a sor, hogy megcsókoltuk volna egymást leöntöttem kávéval, mindenki előtt. A fiú azóta már nem olyan, amilyen volt.
Ezeket mind végignéztük , persze volt még jó pár, amiket nagyon élveztünk. A végén már kiderültek a dolgok, mert szóltak az igazgatónak, aki majdnem kirúgott minket. Ehelyett három hét folytonos bünti, plusz házi feladatok vártak ránk. De a jókedvért megérte. Nem utolsó sorban meg, hogy azóta kerülnek minket az érintett személyek.

Eszmefuttatásom után, kiszálltam, beszárítottam gyors a hajam. Bedugtam a hajvasalót. Kimentem a fürdőből a szekrényemhez. Öt perc elteltével kiválasztottam a napi szettemet. Felvettem egy cicanadrágot, egy kék lenge blúzzal.


Visszaballagtam a tükör elé, kivasaltam egyenesre a hajam. Fogat mostam, arcot mostam. Kisminkeltem magam, csak egy kicsit. Végül befújtam magam a kedvenc Britney Spears parfümömmel. Nem sokat, de nem is keveset fújtam. Kezemre egy-két karkötőt húztam.
Telefonommal rohantam le a lépcsőn, miután kihúztam, és lekapcsoltam mindent. Besiettem a konyhába, elvettem egy banánt, közben az órára néztem. Mindjárt ott kell lennem Duffyval a kutyaparkban.
Fordulásomban ránéztem a hűtőre, amin ott volt az a cetli, amit még Chrisnek írtam. Szóltam kutyusomnak, az ajtó felé menet.
- Duffy, hozd a pórázt! - egy perc se kellett, már ott volt az ajtóban. Szájában a pórázával, s játékával.
Rátettem azt, majd bezárva a bejárati ajtót, indultunk el.
Útközben megcsörgettem testvéremet.
- Szia bátyus! - szólaltam meg.
- Szia húgi! Hogy vagy? - kérdezte álmosan.
- Hallom most keltél. Amúgy köszönöm, jól. Te? - mosolyogtam. Amit persze ő nem lát, de ismer már.
- Nyugi, nem keltettél fel, mert már reggeliztem. Én is. Csak másnapos vagyok. Remélem reggeliztél rendesen. - parancsolt a végén.
- Már megnyugodtam. Jól van. Uhh, én is az voltam. - röhögtem - Persze, nagyon finomat. - nyaltam meg a számat Justin ételére gondolva.
- Hazamegyek, kapsz. - nevetett - Az a lényeg. - mondta.
- De félek. Mert te nem voltál berúgva. - kuncogtam - És mikor jössz haza?
- Jól van na. Kvittek vagyunk. Nem tudom, szerintem holnap. - válaszolt.
- Pontosan. Rendben, kibírom. -
- Aranyos vagy. Sietek majd haza. -
- Oh, oké. Leteszem, mert Duffy rángat. - mondtam miközben kutyám, majdnem elrántott.
- Hajrá Duffy! Oké, vigyázz magadra, szeretlek! - nevetett fel.
- Köcsög vagy. Rendben, te is, szeretlek! - vettem el fülemtől a készüléket.
Kinyomtam. Ezzel folytattam az utat. Nyolc perc múlva már a házi kedvenc köröket futott a parkban. Örömmel néztem, milyen boldog. Aranyos, szeretem.
Balra fordulva barátomat láttam jönni.
- Austin. - ugortam a nyakába.
- Jessica. - ölelt meg.
- Végre látlak. - félig elengedtem.
- Hiányoztál már. - mondta puszit adva arcomra. Elpirultam.
- Te is bolond. - fordultam el.
Mögém jött és átkarolta derekamat. Úgy néztük a többi kutyát. Meg a gazdájukat. Nem sokkal később, leültünk egy padra beszélgetni.
- Képzeld Justinékkal buliztam, és Ashleyvel kibékültem. - mosolyogtam.
- Látom nem esett bajod. Annak örülök. - vigyorgott.
- Hát nem. Csak totálisan berúgtam, a fele estre nem emlékszem. - röhögtem.
- Neked nem szabad alkoholhoz nyúlni. - nevetett velem.
- Az igaz. Te mit csináltál? - kérdeztem.
- A srácokkal kosaraztunk, este az utcákat jártuk, és énekelgettünk, meg ordítottunk. - vigyorodott továbbra.
- Az nagyon király lehetett. Ott lettem volna. - tekintettem le földre mosolyogva.
- Brutál volt. - állam alá nyúlt, felé fordultam - Jessica. Érted bármikor ismételünk. - mondta.
- Imádlak. - adtam lágy puszit, majdnem szája szélére. Elértem azt, hogy belepirult. - Elpirultál. - kacagtam.
- Egyszer. - ült közelebb hozzám.
- Nem, ez nem az első eset. - nevettem.
Oldalamhoz nyúlt, és csikizni kezdett. Még ott voltunk egy órát. Sétáltunk, nevettünk, szórakoztunk. Austin elkezdte Duffyt kifárasztani, aztán fordított helyzet lett. Barátom kifeküdt, a négylábú eb körbeugrálta, és a képét nyalta.
Ezután elindultunk valamerre. Az a valamerre Austinékhoz. Útközben ismét egymás kezét fogtuk összefonva. Annyira jól érzem magam Austin mellett. Fogalmam sincs mi lenne, ha nem ismerném. Elveszett, és boldogtalan lennék. Mindig feldobja a kedvem. Imádom. Ahogy hülyéskedik, a mosolyát, mindenét. Anyának leesett, hogy nagyon jól megvagyunk, s azt vette le, hogy én szerelmes vagyok belé. Pedig nem vagyok. Egyszerűen tényleg létezik fiú-lány barátság. De néha tényleg nem tudok kiigazodni az érzéseimen. Az a vonzalom.

Meghoztam ezt a részt is. Olvassátok örömmel. Én is ezt teszem a komiknál. Köszönöm.:) Aranyosak vagytok. Szeretlek titeket. <3 
Pénteken hozok részt, vagyis remélem, mert nagy bajok lesznek. 
Szokták mondani, hogy: "Hülyének néznek, amikor nevetni kezdek". Nyugodtan mondjátok azt, hogy az író a hülye. Mert ami a blogban van, amit beleírunk, az a saját énünket mutatja meg. És igen, nagyon bolond vagyok. :D Ezer puszi mindenkinek.<3

18. rész ~Hazaviszlek~

- Ugyan nem. Ez a te döntésed, nem szólok bele. - rántottam vállat.
- Mégis érdekel. - szívott egyet.
- Mondtam, hogy nem. És ne vitázz vitázz velem! - mutattam rá.
- Mi lesz, ha igen? - mosolygott ravaszan.
- Megérzed milyen reggel a medence vize. - vontam fel szemöldököm.
- Uhh - Tényleg nagyon rossz vagy. - nyomta el a csikket.
- Te meg egy földre szállt angyal. - nem bírtam. Rám jött egy kisebb nevetőgörcs.
- Mi van ha az vagyok? Nem tudhatod. - húzta ki magát.
- Khm.. Mert látszik is rajtad. - veregettem meg hátát.
Elfordultam, megpillantottam ruhámat. Odaballagtam, felvettem a földről.
- Ennyi. Büszke is vagyok rá. - vigyorgott.
Felegyenesedtem és ránéztem.
- Ahh. Ne legyél ennyire büszke, mert már fáj a látszat. - kuncogtam.
Közelebb lépett hozzám. Mélyen szemembe nézett, nem szólt semmit csak megbabonázott azzal a két szép barna csodával. A másik pillanatban már csak arra figyeltem fel, hogy kikapja kezemből a ruhát. Elkezdtem utána futni. Kergettem, de mindig cselezgetett.
- Justin. Add ide a ruhám! Vagy szükséged van rá? - röhögtem.
- Persze, csak is erre. - Megállt a kanapénál a nappaliban. Én pedig annak másik oldalán, vagyis hátuljánál tétlenkedtem. A velem szemben álló fiú Magára rakta a szoknyát. Testére szorította, állával megtartotta azt, a textil alját megfogta, és riszálni kezdte.
- Na, hogy áll? Szexi vagyok? - kérdezte nevetve.
- Úristen! Nem hiszek a szememnek. - színleltem meglepődést - Ez Justin Bieber, a homiboy. - röhögtem.
- Úristen! Tényleg? Ezek után így mész haza. - ráncolta össze homlokát viccesen.
- Akkor megöllek! - néztem komolyan - Most már add ide! - jeleztem kezemmel.
- A-a! - rázta fejét.
- Így állunk? - átlendítettem egyik lábamat a kanapé háttámláján, ezt követően a másikat is.
Justin szaladni kezdett. Fel a lépcsőn. Futottam utána. Pár másodperc elteltével elhagytam a lépcsőt, és az emeleten ácsorogtam. Jobbra-balra kapva fejemet, pásztáztam a helyiséget. Eltűnt.
Besétáltam abba a szobába, ahol aludtam az éjjel. Úgy tudom egyedül aludtam. Mivel berúgtam a sok alkoholtól, nem sok mindenre emlékszem.
Az ajtó nyitva volt, lassan lépegettem befelé. Egyszer csak valaki elkapja a derekam. Magával ragadott Justin. Nagyon megijedtem.
- Neee! - sikítottam nagyot.
- Cssss.. Csak én vagyok édes. - szólt halkan fülem mellett.
- Seggfej! - morcos hangon vágtam hozzá a szót.
- Milyen ingerült valaki. - húzott jobban magához.
- Mert elvetted a szoknyám. - nyavalyogtam kislányosan.
- Mást is elvegyek? - kacagott. Mire gondolhatott? Vajon... arra. Ha tudna egy s mást.
- Inkább add vissza azt! - biccentettem fejemmel.
- De így jobb a látvány. - görbítette le ajkait.
- Nem hiszem, hogy csak engem látsz így. - simítottam arcára.
Erre elengedett. Meglepődve nézett rám. De nem is.. olyan 'mit tudsz még?' arckifejezést vágott. Ha ez az volt. Szerintem igen, ez olyan.
- Tessék! - nyújtotta felém a kezében lévő ruhadarabot.
Kifordítottam a szoknyát, és felvenni készültem. Épp amikor megcsörrent valami. A velem egy légtérben lévő srác készüléke. Kivette zsebéből, majd megnyomta a bizonyos zöld gombot. Füléhez emelte. Beleszólt.
- Csá bro! Mondjad! - ezzel kilépett a szobából.
Hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn. Kicsit kínlódva, de felvettem a ruhát. Igazítottam rajta, s lementem. A feljárón tettem meg az utolsó lépést, amikor megint valami kis zajt hallottam. Belépve nappaliba Justin-t láttam.
- Szerintem csörögsz. - mosolygott.
- Ohh, ki az? - rohantam a dohányzóasztalhoz.
Azon pihent (?) a kis táskám. Kivettem telefonom. A kijelzőn 'apa' volt. Felvettem, örömmel szóltam bele.
- Szia apa! Hogy vagytok? - örvendeztem.
- Szia kislányom! Nagyon jól, köszi. Ti? Hallom bulizni voltál. Milyen volt? - zúdított rám mindent.
- Jól vagyunk, köszönjük! Igen. - itt felemeltem fejem Justinra nézve - Jól éreztem magam. Kissé túl bepiáltam. Ami nem volt szándékos. - röhögtem. Simán bemerem vallani a szüleimnek, hisz nem sokszor szoktam inni, de akkor megengedik. A saját felelősségemre, hogy tanuljak belőlük. Úgy gondolták.
Míg én apuval beszélgettem, már a kanapén ülve, Justin elment valahová. A szokásos dolgokról beszélgettünk. A szüleim már Brazilban töltik az idejüket, és nagyon jól elvannak. A tanulásomról, Chrisről, stb.
Mire letettem az elektromos készüléket, azaz befejeztem a csevejt megnéztem még az Iphone-om. Közben felálltam, vállamra helyeztem táskám pántját. A képernyőre összpontosítottam. Valahogy éreztem.
1 nem fogadott hívás Austin. 1 sms Austin. 
Üzenet.
Feladó: Austin
Szia drága! Ha ráérsz hívj fel! Szeretlek. Austin. <3

De aranyos. Amint hazaértem, felhívom. Csak telefonon egy órát fogok vele beszélni. A többit meg majd azután.
Visszacsúsztattam telefonomat táskámba. Cipőmhöz mentem, felvenni. Épp bújtam bele a második félbe, amikor nagyon is ismerős hangot hallottam meg hátam mögül.
- Hazaviszlek! - jelentette ki Justin.
- Ne fáradj! Hazatalálok. - viszonoztam gesztusát. Mosolyogtam. Felegyenesedtem, és ránéztem. Fel volt öltözve. Most jut eszembe, hogy milyen nyugodt voltam. Mondjuk nem nagyon fújom fel, de nem tagadom, hogy rohadt jól nézett ki póló nélkül.
- Aha. Magassarkúban félórát fogsz kínlódni.. - tekintetét cipőmre vezette.
- Ahh.. Jó. - csaptam homlokomra.
- Hallom a nyögés nagyon jól megy. - vigyorgott ismét.
- Perverz vagy Bieber! - nyitottam ki az ajtót, közben vállam felett rápillantva.
- Ha te azt tudnád. - mondta magában.
Gondolom nem hangosan akarta kiejteni, de én mégis meghallottam.
Bezártaa ház ajtaját, majd a kocsihoz sétált. Én már ott álltam, mintha szokásos dolog lenne.
- Csak tudnám. De nem fogom. - néztem rá az autó felett.
- Mi? Te hallottad? - kicsit megijedve tekintett felém.
- Nem süket vagyok. A levegőhöz beszélek. - hadonásztam kezemmel.
- Jó érzés? - nevetett.
Kinyitotta a járgány ajtaját, majd beszálltunk. Már az övet kötöttem.
- Te, levegő! Mi volt ez? Mintha valami vagy valaki szólt volna.. - figyeltem előre. Felemelt fejjel, szemöldökömet vontam össze. Folytattam öt másodperc után. - Ja, nem. Csak képzelődtem. - dőltem hárta az ülésben.
- Ha-ha - forgatta szemeit Justin, miközben a motor felbőgött, és kitolatott. - Vicces vagy. - elindultunk a hazavezető utam felé.
Végre. Már vártam. Beülök a forró vízzel teli kádba. Utána meg nem tudom. Elviszem Duffyt sétálni. Kiengedném a kertbe, de mivel kölyök, szétszed mindent. Nem szabad.
- Ugye tudod, hogy ott a házi dolgozat? - törtem meg a csendet.
- El is felejtettem. - rám nézett és kacsintott.
- Ne csináld ezt! Az idegeimre megy. -
- Mit ezt? - röhögött, újra kacsintott.
- Ezt. - löktem meg vállánál.
- Nem tudom miről beszélsz. - nevetett fel.
- Ó, pontosan tudod te, hogy miről beszélek. -
- Á, nagyon értelmetlen vagy! -
- Na, megszólalt az okoska! -
- De még mennyire. - húzta ki magát, ismét, mint aki büszke.
- Jól van Mr. seggfejvagyokésegybenokosis Bieber! -
- Tényleg?! Mrs. azthiszemhogyjócsajvagy Moore! Megérkeztünk. - állította az autót.
- Köszönöm. Uram! - vigyorogtam felé.
- Semmiség. Hölgyem! - követte cselekedetemet.
Kiszálltam a fehér Ferrariból, magam után ajtaját becsukva.
- Neked is szia! - köszönt Jus. Visszafordultam.
- Mégis mit vársz? Csá. - folytattam tovább utam.
- Flegma. - hallottam a kocsiban ülő nevető fiú hangját.
Visszapillantva rázta a fejét.
- Remélem jól megnéztél! - kiabáltam vissza.
Nem akartam még bonyolítani ezt a csevejt, csak be szerettem volna menni a házba. Egy zárkattanás után, meg is tettem. Gyors lerúgtam lábamról magassarkúmat. Duffy egyből ott termett. Megölelgettem. Megígértem neki, hogy rendbe szedem magam, s elviszem sétálni.
Felszaladtam az emeletre, ott a szobámba siettem. A fürdőben gyors megengedtem a vizet. Belenyomtam egy csomó sampont.
Gardróbomhoz sétáltam, kivettem egy fehérnemű szettet. Lekaptam ruhámat, a szennyesbe dobtam. Tatyóm régóta az ágyamon hever. Kivettem belőle telefonom. Bementem a fürdőbe, beültem a bizsergetően jó meleg vízbe. Majd tárcsázni kezdtem.
- Szia szívem! - szóltam bele hangosan.
- Szia drága! Hogy vagy? - vidám hangon érdeklődött Austin.
- Épp most pihentetem a testem egy hosszú buli után. - sóhajtottam.
- Forrófürdőt vettél, és most a kádban ülsz. - röhögött.
- Nagyon ismersz. - nevettem.
- De még mennyire. - röhögött.
- Figyelj! Nem sokára, egy olyan óra múlva viszem Duffyt a kutyaparkba. Szóval olyan másfél óra múlva legyél ott! Ez parancs! Puszi. - húztam el a végét.
- Rendben. Alig várom. Pusz. - tettük le.


Huhh. Először is nagyon sajnáltam, hogy nem olvashattam azt a pár komit, ahelyett kettőt olvastam. Azoknak pedig köszönöm, hogy írtak nekem. Viszont a sok olvasót is köszönöm. Nagyon drágák vagytok. Következő rész e héten nem tudom mikor várható, de igyekszem. Sok dolog akadt sulitéren. De sietek az írással. Ígérem. Ezer puszi minden kedves olvasómnak! <3

17. rész ~Másnaposság~

Ahogy a fülemhez tartottam a telefont, és hallottam a női hangot, megforgattam szemeimet.
- Helo Justin! Ma gyere hozzám!
- Sydney. Miért? - kérdeztem a lánytól.
- Mert fontos megbeszélni valónk van. Justin. Ne kérdezősködj!
- Jó értettem. Ott leszek. - mondtam unott hangon.
- Ajánlom. Siess! Várlak. Puszi.
- Oké, szia.
Azzal letettem az elektromos készüléket. Visszadobtam a helyére. Újra kényelembe helyeztem magam Jessica mellett. Lefeküdtem mellé, és átkaroltam derekánál. Mivel fordult azóta egyet, amíg én csevegtem, amihez most nem volt kedvem. Lehunytam szememet, szobába a csend telepedett be. Hallani lehetett a mellettem fekvő lány szuszogását. Nyugtató.
5 perc után ismét valami megszólalt. Az az átkozott csengő. Nem akartam kiszállni az ágyból. Ez kicseszés az élettől. Felültem, aztán feltápászkodtam. Lenéztem magamra és észrevettem, hogy csak alsónadrág van rajtam. Azt hiszem fel kéne vennem egy nadrágot. Odaléptem a szekrényemhez, kivettem egy melegítőnadrágot. Belebújtam majd a bejárati ajtóhoz startoltam. Útközben a nappaliban ránéztem az órára. 12:09-kor ki lehet az? Ah, mindegy is. Most kiderül.
Kitártam az ajtót. Fáradtan a szememet dörzsöltem.
- Szia Justi! - rémisztett meg egy női hang. Észbe kaptam, ránéztem a csajra.
- Hali! - köszöntem alig hallhatóan. - Mit akarsz? - tértem a lényegre.
- Csak a táskámat. Amit itt hagytam este. - mondta kissé kényes hangon, vigyorogva Carter.
- Aha. Menj, keresd meg! - nyitottam kijjebb az ajtót - Aztán hagyj egyedül, szeretnék aludni! - szóltam Carter után.
A házba egyre beljebb ment. Felé indultam el, majd megálltam a lenti kisszoba ajtaja előtt. Pont mikor felszólalt.
- Persze, egyedül.. - nevetett.
- Mi van? - néztem rá fura arckifejezéssel. Amolyan 'Wtf?'.
- Tuti meghúztál valakit. - rám szegezte tekintetét - Habár.. Nem hiszem, hogy utánam ilyen gyorsan találnál valakit. - röhögött hangosabban. Már épp közel volt hozzám. Ekkor megfogtam erősen csuklójánál, és közvetlen elé léptem.
- Na ide figyelj, te Ribanc! Igen, régen jártunk, akkor is azért, mert kielégítetted az igényeimet, de eközben több csaj ott volt. Nem te vagy az egyetlen! Túl sokat hiszel magadról, mert rá vagy izgulva a farkamra. - a dühöm csak sugárzott felé. Viszont nem hagyta abba. Csak táncolt a cérnán.
- Faszfej! Régen, régen.. Most itt vannak azok a ribancok? Akik rá izgultak a kis faszodra. - nevetett cinikusan - Nem érdekelsz. Eressz el, mert megjárod! És nem én vagyok az egyetlen, de az a lány vagyok, aki hagyja, hogy szórakozz vele, mert a kis fasza nem bír nyugodni odalent. - nézett a férfiasságomra kacagva.
- Csak, hogy tudd, vannak azoknál sokkal jobbak. Sőt.. nálad ezerszer jobbat találnék. - mondtam a lehető legérthetőbben - Kis faszom? Mégis élvezted, amikor benned járt. Az a kicsike. - röhögtem.
Megforgatta a szemeit. Várt egy picit, mondok-e még valamit. Nem telt két másodpercbe, újra felszólaltam.
- Amúgy meg.. Látom jól telt az estéd, a házamban. - emeltem ki az utolsó szót.
Felemeltem másik kezemet, ami épp nem volt üres. Egy bugyit fogtam undorodva. 100%  Carteré.
- Hányan jártak benned? Vagy hárman biztos. - nyomtam tenyerébe a textildarabot.
- Képzeld jól telt az estém. Remekebb nem is lehetett volna. - dobta hátra a haját büszkén.
Az igen. Az még hagyján, hogy mi fiúk a lányokat meghúzzuk, mert hát a férfiasság. Na, most ne részletezzük! És büszkék vagyunk rá. Dehogy egy lány arra büszke legyen, hogy egy éjszaka tízzel csinálta, az durva. Enyhe kifejezés.
- Mit érdekel az téged? - kérdezte flegmán - Tudod mi a biztos? Hogy hagyod magad. - közelített felém.
Gyengén arcomra simított. Éreztem, hogy lassan lépkedtünk hátrafelé. S megérintettem a falat. Nekinyomott annak. Gyorsan fenekemhez nyúlt, és a gatyámat birizgálta. Végig testemet stírölte. Amit persze nem csodáltam, hisz póló nem volt rajtam.
Oldalra pillantva, megláttam a táskáját. Tudtam, hogy az az övé. Szép lassan újra magam mellé pillantottam. A szekrényen pihenő tatyóért nyúltam. Eközben Carter a nyakamat nyálazta, kezei durván felsőtestemet markolászták. Hirtelen befejezte. Arcával kezdett közelíteni. Szemét néztem mindvégig. Mielőtt elkapta volna az ajkaimat egy csókra, mellkasához nyomtam a táskáját.
- Ez nem jött össze, Ribancka! - kezdtem röhögni - További szép napot plusz hat sráccal, akik csak arra hajtanak, mert könnyen kapható vagy. - mutattam az ajtó felé.
Szabad voltam, mert a nagy lökésem gyanánt hátrébb esett.
- Nem tudom mi ütött beléd, hogy ilyen bunkó faszfej vagy! - vágta hozzám idegesen.
Melegítőnadrágom zsebébe mélyesztettem kezeimet.
- Az ilyen ribancok, mint te, hozzák ki belőlem! - kacagtam.
- Esetleg kurva nem vagyok? - fordult a bejárati ajtó felé. Elindult arra, én pedig követtem. Kicsit húzom még az agyát, míg itt van.
- Ohh! Köszönöm, hogy segítettél megtalálni a megfelelő szót! Puszi. - Lépte át a küszöböt.
Mire én az ajtófélfának dőltem, ő már eltűnt onnan.
- Rohadj meg! - nézett vissza összeszűkített szemekkel, fejet rázva.
- Előbb te fogsz! - mondtam magamnak.
Visszamentem a nappaliba. Csak akkor esett le, mekkora rendetlenség van. Újabb kicseszés az élettől. A döntésem a rendrakás, csak előtte rápillantok az emeleten alvó lányra.
Halkan felballagtam, nehogy véletlenül hallja lépteimet. Résnyire nyitva volt az ajtó. Benéztem. Mosolyogva lestem Jessica-t. Teljesen normálisan aludt. A takaró két lába közé volt szorítva. Egyik keze a feje alatt. Azon pihent. A másik a takarót fogta. Édesen vette egyenletesen az élethez szükséges feltételt, a levegőt.
Miután tudatosultam róla, hogy még mindig mélyen alszik, és nem ébredt fel Carter miatt, esetleg nem hallott semmit, lementem.
Rávettem magam arra, hogy először összeszedem a szemetet. Beletelt húsz percbe. Majd a zsákokat a bejárathoz raktam. A konyhába mentem, ahová össze volt halmozva a sok mosatlan. Utálok mosogatni. De ezt is meg kell tenni. Így nekiálltam. Elmosogattam, ami pontosan félórába telt. Így már nem sok tennivaló maradt. Kicsit összepakoltam még.

Elfelejtettem, hogy a telefonom fent maradt. Gyors felrohantam érte, nehogy Jessica felkeljen a csörgésére. Bementem óvatosan a szobámba. Igazából az egész ház az enyém, csak itt szoktam aludni. Itt valahogy jobb.
Szóval belépkedtem. A lány még mindig aludt. Milyen aranyos. Gondoltam meglepem, ha már én fent vagyok, ő pedig alszik.
Elvettem a kis szekrényről a telefont. És visszaballagtam. Ismét a konyhába startoltam. Megálltam a hűtő előtt, és bámultam befelé. Mit csináljak? Oh, már megvan. Csinálok hotdogot, amerikai palacsintát juharsziruppal. Van narancslé, de úgy véltem csinálok eperturmixot még mellé. Na, az elhatározás megvan, már csak el kell készíteni mindezt. Nem sokára neki is álltam, miután összekészítettem a hozzávalókat.
20 perc alatt megcsináltam a hotdogot, eközben a palacsintát is sütöttem.
5 perc és kész lettem ezzel is. Csináltam egy jó párat. Már csak a turmix maradt. Kicsit bajlódtam vele, de meglett. Finoman minden elkészült.
Épp vettem volna le a polcról a szirupot, amikor megcsípte két kéz a derekamat.
- Héj! - fordultam meg.
- Mi van? - röhögött.
Amikor Jessica előtt álltam, végigpásztáztam teste minden egyes részletét. Olyan nagyon jó összhangban volt, hogy ott állt fehérneműben, mosolyogva.
- Semmi. Amúgy jó reggelt! Hogy aludtál? - zavarba jöttem. Kérdésére csak tíz másodperc után adtam választ. A testét szuggeráltam. Ilyenkor melyik fiú nem használná ki a helyzetet?
- Neked is. Köszönöm, jól. Mióta vagy fent? - csengett hangja.
- Egy ideje. - néztem a faliórára.
- Ohh. Segíthetek valamiben? - kedveskedett.
- Már nem kell. Gyere, inkább egyél valamit. - invitáltam kezemmel az étel felé.
- Hűha! - csodálkozott - Ezt nem fogadhatom el. Az bunkóság lenne. Főleg, hogy itt foglaltam a helyedet éjszaka. - rázta meg egy kicsit a fejét.
- Miért lenne bunkóság? Kell, hogy egyél. Az itt alvásra pedig én kértelek meg, mert rossz itthon egyedül.
- Igen. A másnaposságra. - nevetett fel - De miért? Egyedül laksz itt, vagy mi?
- Kerüljük a témát légyszíves!
- Bocsánat. Nem akartam rosszat mondani. - kapta szája elé kezét - Ne haragudj!
- Jól van, semmi. - mosolyogtam. Persze ő ezt nem értheti.
- Azt hiszem fel kéne vennem a ruhám. - mutatott magára.
- Szerintem meg így pont jó vagy! - kacsintottam, és kajánul elvigyorodtam.
- Te meg pont szar vagy! - öltötte rám nyelvét. Csípőre tett kézzel gúnyolódott.
- Látom meg akarsz szabadulni a két kis darabtól is! - léptem hozzá közelebb.
- Honnan veszed? - torpant meg.
- Mondjuk ebből. - magamhoz rántottam derekánál fogva, s nyakát kezdtem csókolni. Láttam, hogy élvezi. Közeledtem ajkai felé, alsó ajkam felső ajkát érintette.
- Éhes vagy? - kérdeztem.
- Azt hiszem. - mosolygott.
- Akkor üljünk le! - mondtam.
Leültünk reggelizni. Ettünk. Jessicanak nagyon ízlett az étel.
- Ugye nem raktál bele mérgezőt? - nevetett tömött szájjal.
- Nem vagyok köcsög. - vigyorogtam.
- Nem-e? - röhögött.
- Nagyon rossz kislány vagy. - szóltam.
- Nagyon nagyon rossz vagyok. - mondta Jessica.
- És bolond.
- Valami bajod van?
Csak röhögtem, amilyen fejeket vágott Jessa. Annyira jó fej. Ő olyan átlagos. A többi lány, aki a közelemben van, csak azért van velem, hogy ágyba vigyem. De ez a lány teljesen nem olyan. Más.

~ Jessica szemszöge ~

Reggel, amikor felébredtem, tudtam, hogy Justinnál vagyok. Csak szokatlan volt. Lementem nagy nehezen, fejfájással. Láttam, hogy Justin jól elvan. Épp a polcon valamiért nyúlt, amikor megcsikiztem. Visszakapta, amit ő csinált velem. Két percig rendes volt, aztán előjött az a perverz fantáziájú Justinka.
Mondta, hogy együnk, elején elleneztem, aztán végül tényleg éhes voltam.
Nagyon finoman főz. Isteni volt a hotdog is, a palacsinta juharsziruppal, és az eperturmix. Az mindent vitt. Olyannyira finom volt és tökéletes, hogy ittam két pohárral. A srác csak nevetett. Jól esett, mivel elűzte a fejfájásomat.
Miután befejeztük az evést, szó nélkül felállt, megfogott egy dobozt, és kiment vele a medencés részhez.
Utána mentem. Észrevettem, hogy a káros anyagot meggyújtja.
- Mire jó ez? - zökkentettem ki elmélkedéséből.
- Levezeti a feszültséged. - fújta ki a füstöt.
- Gratulálok, ha ettől érzed magad jól. - ráztam meg a fejem.
- Mit számít az?
- Az egészségednek sokat számít.
- Szóval aggódsz. - vigyorgott.
Nem tudom, hogy tényleg aggódok-e, vagy csak utálom, ha valaki cigarettázik.

16. rész ~Egy éjszaka vele~

Kezei végigcsúsztak lábamon, egészen a szoknyám alá. Megfogta fehérneműmet, s ott megálltak kezei. Éreztem meleg tapintását.
- Szeretem, ha csipkés van rajtad. - mondta vállam felett.
- Ha ennyire tetszik, adhatok belőle. - kuncogtam.
- Magadat add! - súgta fülembe.
- Túl sok volt a pia. - válaszoltam.
- Hidd el. Ahhoz eléggé józan vagyok, hogy veled legyek. - lökte tovább. Forró érintését feljebb éreztem. Hasamnál ismét megállt.
- Segítek. - szólt.
Megfogta szoknyám alját, s felhúzta. Lassan, kibújtatott a ruhámból, majd félredobta azt. Levette nadrágját. Cipővel nem kellett semelyikőnknek se kínlódnunk, mert már rég megszabadultunk tőlük. Visszatért hozzám. Elkapta derekamat, és csókokat lehelt nyakamra. Kisebb-nagyobb nyögések kísérték cselekedetét.
- Justin.. - röhögtem - Justin.
- Olyan aranyos vagy, Édesem! - nevetett velem. - Szeretnéd? - kérdezett.
- Mit? - értetlenkedtem. Mire gondol? Fogalmam sincs.
- Ezt. - felkapott, és beugrott velem a medencébe.
Nagyon mélyre lementem, alig tudtam feljönni a víz tetejére, de sikerült. Justin csak vigyorogva figyelt engem.
- Tudod, szólhatnál ha ilyenre készülsz, miután megfulladnék! - néztem rá.
- Csak akkor, ha nem ellenkezel. Különben meg, nem fogsz megfulladni. Itt vagyok. - vigyorodott el.
- Miért ne ellenkeznék? - fintorogtam - Jaj! - csaptam arcomra - Micsoda megmentő! - színészkedtem.
A fiú megforgatta szemeit válaszképp, mire röhögni kezdtem. Szórakoztunk kicsit a medencében. Kergettük egymást, Justin mindig csikizett. Fröcsköltük a másikat. Nevetgéltünk. Tetszett, hogy rendes volt Justin. Pár napja van nálunk, a mi iskolánkban, de már most kedvelem. Talán azért, mert bolond és őrült. Viszont azt furcsállom, hogy ilyen közel állunk a másikhoz. Mármint rám mászik Justin és ezt engedem. Nem tudom mi ütött belém. És még én is játszadozok vele. De azon a szinten nem vagyunk, hogy beszélgetnénk. Vagyis mesélne magáról. Olyan titokzatos. Egyre jobban vagyok rá kíváncsi. Az életére.

~ Justin szemszöge ~

Megkértem Jessica-t, hogy maradjon itt velem. Nem szeretek egyedül lenni ekkora házban. Amúgy is, jól érzem magam vele. Barátként szórakozok vele, amit persze élvez. S ő is ezt teszi. Játszadozik. Azonkívül jó vele lenni. Beszélgetünk, de nem magunkról, hanem, mint akik veszekednek. Élvezem. Ha már a csevejről van szó nem szeretnék neki magamról beszélni, zűrös életem van, nem kell róla tudnia.
A buli után még mindig fent vagyunk, és tombolunk. Épp a medence vizét élvezzük.
Jessa kiült a medence szélére, mivel már nem bírja. Annyit csikiztem a csajt, hogy úgy gondolta kiül. Különösen tetszett a látvány. Fekete csipkés fehérnemű van rajta. Nincsenek mű mellei, semmi sem mű rajta, mégis jól néz ki.
Úszni kezdtem felé. Elértem lábait. Közéjük férkőztem, kezeimet rá simítottam. Nem csinált semmit, csak mosolygott és nézett. Miért néz így rám? Mintha valamit el akarnának árulni azok a szemek.
Egy pillanat után beletúrt hajamba. Csak kuncogott, ahogy szokott.
- Nem jössz ki? - tette fel a kérdést.
- Ha ennyire szeretnéd.. - feleltem.
A szélére támaszkodtam, és kimásztam. Elhelyezkedtem mellette. Nézte vizes testemet, ahogy folytak le a vízcseppek bőrömről. Mindvégig az arcát figyeltem, egy pár perc kiesés után feleszmélt. Lestem, ahogy zavarba jön, elpirul, és elfordítja a fejét.
Megfogtam arcát, és visszafordítottam magam felé.
- Aranyos vagy. - adtam neki puszit lágyan.
- Ne már! - húzódott el picit.
- Mit ne? - lepődtem meg, közben vigyorom nem tűnt el. Nála akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Különös érzés, de jó.
- Ezt. - arcon csókolt, nyakamra tapadt rá, s ellepte csókokkal, majd állam vonalát is.
- Beindultál? - röhögtem. Kezei mellkasomon pihentek.
- Nem te vagyok. Amúgy meg nem emlékszel? Szórakozás. - mondta.
- Tudod mi a szórakozás? - néztem szemeibe.
Nem szólt csak értetlen fejet vágott. Közelebb férkőztem hozzá, amennyire csak lehetett. Ledöntöttem, rásimultam testére, majd apró puszikat leheltem teste felső részére. Láttam, hogy élvezte a pillanatot. Lehunyta szemeit, hangja csak kisebb nyögéseket adott ki. Ebből tudtam, hogy hagyja magát. Lehet itt az alkalom arra.
Egyszer csak csilingelő hangja ütötte meg fülemet. Ekkor abbahagytam, amit csináltam, és szemét szuggeráltam.
- Justin. - suttogott.
- Mondjad Jessa! - feleltem halkan.
- Csókolj meg! - erre a szóra nem számítottam.
- Mi? Nem értem. - néztem meglepett arckifejezéssel.
- Ezt nem érteni kell, hanem csinálni. Csókolj meg! - hangja hangosabb lett.
Ha ezt akarja, teljesítem. De még mindig nem voltam benne biztos. Lassan ajkaimat az övéire tapasztottam, majd lassú, érzelmes csókba kezdtem. Egyre csak vadabbul csókoltuk egymást. Aztán végül nyelves lett belőle, hagyta hogy csináljam, nem ellenkezett. Sőt, élvezte. Óvatosan elváltam finom ajkaitól, mosolyt csalva arcomra néztem őt.
- Bemegyünk? - kíváncsiskodtam.
- Csak akkor, ha nem engedsz el. - reagált.
- És ha elengedlek? - húztam az agyát.
- Nem szólok hozzád. - durcáskodott.
- Uhh! Annak rossz vége lesz. - kacagtam - Gyere édesem! - álltunk fel.
Gyors karjaimba kaptam, elindultam befelé. Megálltam a nappaliban.
- Éhes vagy? - érdeklődtem.
- Nem. - rázta a fejét.
Bólintottam egyet, továbbá a lépcsőhöz vettem az irányt, fellépkedtem a fokokon, ügyeltem arra, hogy ne essünk el. Sikeresen elhagytam a feljáratot. Pár lábnyira volt a szobám, így megtettem azokat is. Beballagtam a célba vett helyiségre. Az ágyamra finoman letettem a szép lány testét. Végig nem engedett el, a karjai nyakamat fonták körül. Most se volt másképp. Nem hagyott elmenni, ezért ráfeküdtem.
Ahogy egymást szemléltük, késztetést éreztem aziránt, hogy megcsókoljam. Végül megtettem. Finoman faltam ajkait, édesek és puhák. Miután megtapasztaltam engedését, nyelvemmel bejutást kértem. Nem állt ellent. Boldogan folytattuk csókunkat, ami mára már a második. Egy ideig még bírtuk, utána elváltunk szép lassan mosolyogva. Fránya levegő, hogy kell az éléshez. Ilyenkor átkozom.
- Tudod mire van szükségem. - vette át a piros árnyalat arcát.
- Igen. Mire? - hülyültem. Megnyaltam gyors ajkamat.
- Erre. - újra csókba kezdtünk.
Öt percig tartott, végül befejeztük.
- Aludjunk édes! - jelentettem ki.
- Rendben. - helyeselt.
Mellém bújt. Együtt aludtunk el. Szép éjszaka.

Zzzzz, zzzzz. Hallom a rezgést. A telefonom rezeg. Ránéztem és kiakadtak a szemeim. Egyből eltűnt az álmosság. Viszont a fejem még mindig fáj a másnaposságtól. Gyors pillantást vettem Jessára. A percek, amiket együtt töltöttünk, előjöttek. Szám felfelé görbült. Hallottam, hogy szuszog. Tudtam, hogy mélyen alszik.
Készülékem felé tekintettem, ami még mindig csörgött. Sokáig bírja az illető. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy felveszem. Elvettem a kis szekrényről, fülemhez emeltem, s beleszóltam.


Tudom, tudom. Rövid lett, de ígérem, hogy a következő hosszú lesz, és izgalmas. Ami pontosan szerdán fog érkezni. Sajnálom, ha nem lett jó, tudom. Eddig se írtam valami jól, most meg végképp. Imádlak titeket. Sok puszi minden kedves olvasómnak! <3