2013. október 13., vasárnap

39. rész ~ Megcsalás, avagy nem?



Író:

Jessica mikor meglátta a barátját, Justint, aki egy másik lánnyal ölelkezett, a félelem urrá lett rajta. Miszerint megcsalta őt a szerelme. Eddig is egy kicsit tartott a dologtól, mert tudta, és tudja is, hogy milyen a fiú. De ezalatt a pár nap alatt meggyőzödött arról, hogy megváltozott. Talán az érzései csalódtak? Lehet, ha már így rohant volna el onnan.
Viszont Justin mikor meglátta Jessica-t, egyből utána szaladt, s elkapta a lányt kezénél fogva. Justin tudta, hogy nem tett semmi olyat, ami a megcsalás körébe tartozik. Szereti Jessica-t, épp ezért futott utána. Nem hagyta elmenni hamis csalódásokkal.
Aki mindezt végignézte, egy ismerős lány volt az. Az ajtóban állt mosolyogva. Gondolta: Ha már egy szimpla öleléstől féltékeny Jessica, akkor hamar szét fognak menni Justinnal. 
Sidneynek csak egy álca volt mindvégig a kedvesség? Valójában szerelmes Justinba. Meg akarta szerezni a srácot, de ő már beleszeretett egy másik lányba. Sidney azt hitte egy idő együttlét után Justin is beleszeret. Viszont ez nem így történt. Most, hogy kapott egy feladatot, aminek a lényege Justin és Jessica szétszedése, van alkalma megszerezni Jus szívét. Amikor beszélgettek, hogy van kilátásban egy fiú, akivel találkozott Sidney, azt is csak hazudta, mert nem merte bevallani, hogy Justint szereti. Félt a viszonzatlan szerelemtől, hiszen Justin is akkor áradozott Jessicaról, hogy mennyire tetszik neki.


Justin szemszöge: 

Mikor megláttam Jessica-t az ajtóban, miközben öleltem Sidney-t, már ott sem volt. Hirtelen könnybe lábadtak a szemei, és elfutott volna, ha... Ha nem rohanok utána, s keze után nem nyúlok. Most biztos azt gondolja lefeküdtem a szökeséggel. Pedig nem volt semmi közöttünk, még három puszi sem. Csak egy szimpla ölelés, azt is Sid kérvényezte. Ahogy visszarántottam, mélyen a szemeimbe nézett. Arca vizes volt a sós cseppektől, amik szabad útjukra törtek egy félreértés miatt. Kezeimmel arcához nyúltam, és letöröltem azon ékeskedő könnycseppjeit. Egy pillanatra elkapta tekintetét rólam a lány. Amikor hallottam egy hangot hátam mögül, tudtam miért. - Én azt hiszem nem zavarok. Sziasztok! - ment el Sidney. - Szia! - köszöntem el. Visszanéztem barátnőmre, aki már-már gyilkos pillantásokat vetett a távolodó lányra. Elröhögtem magam arckifejezésén, nem bírtam nem előtörni nevetésemmel. - Látom jól szórakoztál, hogy most is nevetséges a szituáció. - kapta felém fejét. Egyet hátrébb is lépett, kezeit ölbe tette. Úgy szuggerált. - Jessica - komolyodtam meg. - Mi van? Ilyenkor már nem vicces semmi, mi? - vágta fejemhez. - Figyelj! Én... - kezdtem bele, de közbe vágott. - Most jön magyarázkodásod, ami nem érdekel, és te sem - indult újra el. - Héj, héj, héj! - mentem utána, ismét. Derekánál fogva megállítottam. Átöleltem, majd füléhez férkőztem ajkaimmal. - Nem hagylak elmenni. Hangomtól megrezzent teste. Vagy inkább a leheletemtől. Váratlanul felkaptam a kezembe. E cselekedetemre, mint az esetek 95%-ban nem számítanak rá a lányok, úgy kb. mindenkinél. Emiatt felsikított, és gyorsan a nyakam után kapott, hogy ne essen le.
- Nyugi, nem ejtelek le - vigyorogtam. - Ezt vehetem egy elrablásnak is - nézett fel rám. - Akkor miután elraboltalak, jöhet egy kis szórakozás az ágyban - kacsintottam rá. - Most akkor megerőszakolsz? - kérdezte, miközben letettem a kanapéra a nappaliban. - Ha te is szeretnéd, az már nem megerőszakolás - ültem le mellé. - Honnan veszed, hogy szeretném? - Mert nem tudsz ellenállni - nevettem fel. - Na igen! Én nem te vagyok - forgatta meg szemeit. - Akkor bizonyíts! - rántottam vállat. - Mit és minek? - húzta fel szemöldökeit. - Ha elengeded magad, s hagyod, hogy kényeztesselek, és ha látom rajtad, hogy nem szeretnéd, akkor bizonyítottál. - Mi van Bieber? Kanos vagy? - nézett le férfiasságomra. - Talán - nevettem. - Jézus - röhögött ő is. Láttam, hogy miután abbahagyta a nevetést, megint intim részem felé tekint. - Ennyire megtetszett? - vigyorom még szélesebb lett. Elvörösödött, majd kínjában is elnevette magát. Hihetetlen mennyire aranyos volt. Láttam az arcán a sírás nyomait. Mikor észrevettem, mosolyom lehervadt arcomról. Nem szeretném, ha sírna miattam. Nem akarok fájdalmat okozni neki. Közelebb ültem hozzá, és álla alá nyúltam. Lassan közelítettem felé. Ajkait épp hogy elértem, mikor eltolt magától. Arcára megint kiült a szomorúság. Szemeivel a földet pásztázta. - Jessica! - szólítottam a nevén. - Justin. Ha ezt tudom, hogy más lányokkal is kavarsz, nem jövök össze veled - bámult rám csodálatos, barna szemeivel. - Nem volt közöttünk semmi. Csak barátok vagyunk, és tanácsra volt szüksége, azért jött ide. Jó ha 15 percet volt itt. -Biztos? - kérdezte kislányos, gyermeteg hangján. - Igen. Téged szeretlek - mosolyogtam. Nem adott választ, csak megölelt. Ott öleltük egymást percekig. Mikor elváltunk, akkor az ölembe húztam, és figyeltem a lány arcát. Kezeivel játszadozott, azt nézte. El volt merengve a gondolataiban. Ki szeretném engesztelni, de nem tudom mivel. Fogalmam sincs ilyenkor mit csináljak.
- Ne durcizz már! Hallod? - simítottam rá orcájára.
- Justin - kapta rám tekintetét. - Csókolj meg!
Kijelentésén hatalmas nagy vigyor ült ki arcomra. Ekkor végigfutott a gondolataimban az, amikor részegen mondta ezt. Nem tétováztam, lassan ajkaimat övéire illesztettem. Először játszottam velük, majd csókunk egy idő után szenvedéllyé forrt. Ha most azt mondanám, hogy megelégeltük egymást, hazudnék. Oxigénhez jutva váltunk el. Szemeimet nem vettem le Jessicaról. Arca a boldogságot tükrözte, legalábbis azt láttam rajta. Egy pillantás, s máris egy mosolyt lehetett látni rajta.
- Mindjárt jövök - állt fel.
- Oké - mondtam.


Jessica szemszöge:

Miután Justin szenvedélyes csókot lejtett velem, ki akartam jönni a friss levegőre. Most itt vagyok kint a ház előtt, és a gondolatok cikáznak fejemben. Lehet kicsit túlreagáltam ezt a megcsalás dolgot. Hiszen annyiszor elmondta, hogy szeret. Csak az a baj, hogy nagyon hamar urrá lett rajtam a félelem. Nem tudom mi tévő legyek. Megcsörgetem Ashley-t, hátha már ráér, és tudok vele beszélni.
- Szia Ashley! - köszöntem neki gyorsan.
- Szia Jessica! Valami baj van? - kérdezte meglepetten.
- Otthon vagy?
- Igen - felelte.
- Akkor nemsokára ott vagyok.
- De nem Justinnal csináljátok a közös projektet?
- Nem, de majd elmondom miért - hadartam el.
- Rendben, akkor várlak. Szia!
- Szia! - tettem le.
Visszafordultam, s bementem a házba. Justint sehol sem láttam. A nappaliban nem volt, ezért átmentem a konyhába. Amint beléptem a szintén nem kicsi helyiségbe, hallottam egy pityegést. Annak irányába kaptam a fejemet. A telefon képernyője világított, közben rezgett is a készülék. Közelebb mentem ahhoz. Láttam, hogy jött egy üzenet, ami egyből ki volt dobva. Egy szőke lány képe volt a kis négyzetbe.

Feladó: Sidney
Justin! Ugye nem mondtad el neki? Mert nem tudhatja meg.

Mit nem tudhatok meg? Ahogy az üzenet végére értem, tudtam, hogy az a csaj, akit ölelgetett Justin. Biztos, hogy viszonya van vele. Tudtam. Az érzéseim soha nem csalnak.
Megfordultam, és kirohantam. Bementem a nappaliba a táskámért, felkaptam a vállamra, ekkor jelent meg Justin.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi - mentem el mellette.
- Jessica - kapott kezem után.
- Hagyjál békén! - kiabáltam, majd becsapva az ajtót hagytam ott.



Sziasztok! Amint ígértem, megérkezett a rész. Igyekeztem izgalmasra megírni, és csavarokkal. Hát csak bízni tudok benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. 
Köszönöm a kommenteket, nagyon aranyosak voltatok, hogy ennyi kihagyás után is írtatok nekem. Hálás vagyok! Persze a szavazásoknak is nagyon de nagyon örültem. 
A következő rész megint hétvégére várható. Ennyi futja az időmből. :) <3

Sok puszi, és további szép napot minden kedves olvasómnak!


2013. október 5., szombat

38. rész ~ Ettől féltem

Másnap félig Justinon keltem. Lábaink összefonódva, csak úgy mint kezünk. A takaró csak intim részünket takarta. Így ráláttam Justin izmos kocka hasára. Tekintetemet feljebb vezetve, úgyszint izmos karjára tévedtem, onnan már csak arcát figyeltem. Olyan édesen szuszogott. Ajkai kicsit elnyíltak, haja kócosan ágazott szerteszét. Homlokára is pár tincs lelógott.
Kicsit furcsa volt a helyzet, mivel Justin mellett szorosan feküdtem, meztelenül. Ezzel arra célzok, hogy nincs rajtam melltartó, és gyakorlatilag semmi sem takar. Megfordultam, lenyúltam egy ruhadarabért, ami Justin pólója volt. Iparkodva belebújtam, és mentem fürdeni. Útközben elvettem barátom szekrényéből egy fekete pólót, csak nem haragszik meg érte. Felkaptam a fehérneműmet, s az összeszedett ruhákkal fordultam be a fürdőbe.
Éreztem, ahogy a víz lemossa a testemről azt a kis izzadságot, és üde leszek. Gyorsan kiszálltam a zuhany alól, majd megtörölköztem. Felvettem a melltartómat a bugyival együtt. Végül belebújtam Justin pólójába, ami a combomig ér.

- Haló?
- Jó napot kívánok, a Don Pepe pizzériát tetszett hívni! Mivel szolgálhatunk? - beszélt a vonal másik végéről egy pasas.
- Jó napot kívánok! Egy közepes Hawaii pizzát szeretnék rendelni, a Big street 56.-ra, Jessica Moore néven.
- Egy közepes Hawaii pizza rendel. Más valamit szeretne még? - kérdezte.
- Nem, köszönöm. - mosolyogtam, inkább magamnak.
- 7 dollár lesz. Köszönjük, hogy minket hívott!
- Miért? Ki mást? - szóltam vissza.

Hallottam egy sípszót, miszerint letette a telefont.
- Amúgy is már untam a hülye szövegedet, barom! - grimaszoltam a telefonomnak.
- Kinek a szövegét untad? - röhögve karolt át hátulról Justin.
Körülbelül tíz perce jöttem le a konyhába. Ő hogyan került ide ilyen gyorsan? Derekán egy törölközővel. Letettem a telefonom a pultra, s fordultam egyet, hogy szembe legyek szerelmemmel.
- A hülye pizzás fiúnak. - tettem kezeimet derekára.
- Te megcsalsz? - meredt rám viccelődve.
- Hát... Ne is csodálkozz ilyen éjszaka után! - vontam meg vállamat.
- Szóval azt akarod mondani, hogy rossz voltam az ágyban?
- Pocsék! - vágtam rá.
- Jól van. Ezt megjegyeztem. - sóhajtva hajtotta le fejét.
- Mármint... - nyúltam álla alá, ezzel tekintetét magamra terelve. - Pocsékan tudok hazudni. - csókoltam meg hatalmas nagy szenvedéllyel.
- Akkor mi az igazság? - csillantak fel szemei.
- Hmm... Isteni voltál, drágám! - suttogtam füleibe.
- Te meg egy angyal, az én - nyomta meg a személyes névmásra utaló szót. - Angyalom. - puszilta meg homlokomat.

Elidőztünk, mikor a csengő megzavarta a csodálatos éjszaka utáni, reggeli románcunkat. A pizzafutár volt. Kifizettem, aztán mire visszaértem a konyhába, Justin már majszolta az ételt. Mivel ő vette ki köszönés nélkül a srác kezéből egy Kösz-szel. A röhögőgörcs határán voltam, de kívül próbáltam komolynak látszani.
Két óra elteltével felkaptam a bulizós ruhámat a kis táskámmal együtt.
- Szia! Majd hívlak. - köszöntem el Justintól.
- Rendben, Édesem. - vigyorodott el a fiú.
- Tudnám ilyenkor mi jár a fejedben. - röhögve ráztam a fejemet.
- Ha te azt tudnád! - lépte át ő is a bejárat küszöbét.
- Ó, szóval titkolózol is. - tettem csípőre a kezeimet.
- Ha ennyire tudni szeretnéd... - lépett közvetlen közel hozzám. - Te. - suttogta a fülembe lágyan. - A gyönyörű tested, a csodás mosolyod, azok a gyönyörű szép, kéjes nyögéseid, amiket örömmel élveztem, s az egész éjszaka, amit magunk mögött tudhatunk. - Justin szavaitól a pillangók újra felébredtek a hasamban. Testemet kirázta a hideg, majd kellemes melegség váltotta azt fel. Lassacskán már homályosan láttam a velem szemben álló srácot, mivel szemeimet elárasztották a sós könnycseppek. De nem hagytam őket, hogy kifolyjanak szabad útjukra. Csak néztem Őt, aztán végül megöleltem.
- És szeretném, ha még nyújtanál nekem ilyen fantasztikus, felejthetetlen élményeket. - nézett mélyen a szemeimbe.
Lassan, érzékien falta ajkaimat. Éreztem, hogy a pillangók nem bírják, s szabad utat törnek maguknak a fény felé, a boldogság és a szerelem irányába.
- Vigyázz magadra, szia! - hagytam el Justin magánszféráját.
- Szia! - mosolygott.
Elmentem onnan. Elhagytam Justin házának területét. Az utam csendben, nyugodtan telt. Olyan felszabadultnak érzem magam, mint még soha. Csodásan éreztem magam az este. Azt érzem, hogy újra boldog vagyok, de most mérhetetlenül.
Hamar hazaértem. Levettem a csinos ruhát, s fürödni mentem. Félóra elteltével már egy új ruhában voltam. Farmernadrágot, fehér tornacipőt, sötétszürke, a vállánál szegecses díszítésű, hosszú ujjú felsőt vettem fel. A hajamat felkötöttem, sminket pedig most nem raktam fel.
Készenlétem után, ittam egy pohár narancslevet, majd elindultam Duffyval a kutyaparkba. Szerintem amire visszaérünk, Chris már otthon lesz.

2 óra múlva...

Duffy fáradtan dőlt le a nappali padlójára. Én is ezt teszem, pihenek a kanapén, s nézek ki a fejemből. Bátyám pedig fent fürdik, mivel nemrég ért haza. Nem sok szót váltottunk egymással. Persze ez nem harag kérdése, egyszerűen sietett az emeletre, hogy lezuhanyozzon, mert nem érezte jól magát a bőrében.
Bambulásom közepette egy dal csendült fel. Pontosabban az egyik kedvenc dalom, Demi Lovato Mad In The USA c. száma. Odakaptam a fejem a mellettem levő csörgő készülékre, s felvettem.
- Szia! Hogy vagy? - szóltam bele.
- Szia Jessica! - hallottam meg barátnőm hangját a vonal végéről. - Köszi, jól. De most le vagy cseszve!
- Miért is? - vontam fel szemöldököm.
- Mert nem a plázában vásárolt ruhádban jöttél az este.
- Köszi a kérdést, jól vagyok! - nevettem. - Amúgy tudom, rájöttem. Majd legközelebb, oks? - mosolyogtam, amit Ashley nyilván nem lát.
- Haha, oks. - nevette el magát. - Mit csinálsz ma?
- Öhh, szerintem átugrom Justinhoz megcsinálni a közös projektet. Te?
- Megyünk anyuval vásárolni.
- Rendben, jó szórakozást!
- Nektek is. - röhögött.
- Ez aztán szórakozás, de azért köszi, meglesz. - nevettem fel.
- Az a lényeg. Na szia Jessica! - köszönt el.
- Szia Ashley!
Miután letettem a telefont, Justin számát tárcsáztam. Kétszer hívtam, de nem vette fel egyszer sem. Mi lehet vele? Mindegy. Összepakolom a cuccom egy válltáskába, aztán elindulok hozzá. Lehet nincs telefon közelben.
Amikor felálltam, és indultam volna fel, bátyámba mentem bele majdnem. Kicsit meghátráltam, majd csak néztem rá.
- Hova ilyen sebesen? - érdeklődött.
- Összeszedem a tancuccom, majd megyek a tanulótársamhoz megcsinálni a közös projektunkat. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Mikor jössz?
- Passz. Szerintem olyan 4-5 fele. - vontam vállat.
- Jól van. - mosolyodott el.
Viszonoztam a gesztust, majd felrohantam a szobámba. Összepakoltam az egyik táskámba, végül elindultam. Lent felkaptam a lábamra a cipőmet.
- Szia bátyus! - kiabáltam.
- Várjál már! - jött oda hozzám.
- Mi az? - kérdeztem.
- Se puszi, se pá?
- De... most köszöntem. - röhögtem.
- Vigyázz magadra! - ölelt meg.
- Okés.
Kiléptem az ajtón, egészen arra az útra, amelyik Justin felé vezet. Kíváncsi vagyok miért nem vette fel a telefont. Igyekeztem, ahogy tudtam. Húsz perc múlva oda is értem. Az ajtaja előtt megálltam, épp csengetni akartam, amikor kinyílt az ajtó, s megláttam Justint egy lánnyal ölelkezni. A fiú keze az illetőnek a fél fenekén pihent. Ekkor futott rajtam át egyesfajta félelem, miszerint Justin milyen volt akkor, mielőtt összejöttünk volna. Mindig más csajjal volt. Ettől féltem a legjobban, tartottam tőle. Pedig olyan aranyos volt, akkor most ez mi is? Nem akarom a féltékeny ribancot játszani, de ez most szíven szúrt. Lehet ezért nem vette fel a telefont... Szemeim könnybe lábadtak. Megfordultam, és mentem volna el onnan, ha valaki nem kapja el a kezem, s nem ránt vissza.


selll

















Sziasztok! Megérkezett a várva-várt rész. :) Nem tudom milyen lett, de most muszáj volt kicsit összeszedettebbnek írnom. 
Sajnálom, hogy nem arra a hétvégére hoztam a részt, amelyikre ígértem, de még mindig fennáll az a probléma, hogy csak a német laptopon tudok lenni. Most is már ideges voltam, hogy nem tudom nektek megírni a részt, ezért ma leültem ide, s belevágtam a másik felébe úgy, hogy minden ékezetes szóhoz másoltam az ékezetes magánhangzókat. Nagyon rossz volt, de megérdemlitek, hogy szenvedjek miattatok. 
Szóval jó olvasást, és élvezzétek ki a rész unalmas (mert szerintem most az lett) tartalmát. :) <3 
Köszönöm a több mint 41.000-res oldalnézettséget, a megmaradt rendszeres olvasóimat. Nem utolsó sorban azokat a kommenteket, amiket a különbejegyzéseimnél hagytak hárman. Ezer köszönet. <3 
Remélem megint beindul a blog, és itt lesztek velem, mert már hiányolom. 
Jövőhét hétvégén új rész, ne feledjétek! :) 
                                                                   További szép hétvégét!